Néha azt érzem,
Hogy nincs értelme csinálni
Ezt az egészet
S olykor már nem is akarok újra járni.
Olyankor nem is akarok mozogni
Csak magam az ágyamba temetni
S kétségbeesetten zokogni,
Soha többet felkelni.
Olyankor elgondolkozok azon,
Hogy mennyire volna jó vajon
Odaát a túloldalon,
Hol már nem volna semmi bajom.
De valamiért mindig azt a választ kapom,
Hogy ez az egész nem véletlen,
Mert az én ajándékom
Az, hogy egyáltalán túléltem.
Ezért nincsen értelme
A halálon gondolkoznom,
Mert ha elmerülök mélyebben
Magam onnan ki nem hozom.
Lehet, hogy véletlenek
Nincsenek olyan gyakran,
De a csodák léteznek
S bennem is ott lappang!
2022. 09. 09. - B. R. M.

ESTÁS LEYENDO
Verseim //I.//Befejezett//
PoesíaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
