Verseim //I.//Befejezett//

Azt hittem sikerült...tényleg!

Tudom, hogy el kéne engedjelek végleg...

Nyári hajnalon ébredtem,
De számomra még érthetetlen,
Hogy miért vágyom arra, hogy érezzem
Csókod ízét még most is, ha már elengedtelek.

Ezek szerint még nem feledtelek
El, inkább csak elrejtettelek
Szívem egyik lelakatolt szegletébe,
Hogy ott élhess tovább bennem.

Azt érzem, hogy már elegem van teljesen.
Miért nem sikerül elengednem?
Miért hiányzol még mindig nekem
Ennyire rettenetesen?

Ma van az évfordulója a napnak,
Hogy meg tudtam, hogy csókodat más kapja.
Ha tagadni akarnám, az eszem akkor is tudja,
Hogy tieddel pendült egykor szívem húrja.

Bár még mindig a hiányod szúrja
szívemet immár századjára,
Próbálok előre nézni, nem vágyva vissza utánad.
Nem értem. Miért a magány ad választ?

Minden kérdésemre,
Minden ismert és -etlen érzésemre
A magány azt felelte nékem
Csupán: ,,Ennyi volt. Vége."

De ennek ne legyen még vége!
Nem akarlak elengedni téged!
Azt hittem sikerült... tényleg!
Tudom, hogy el kéne engedjelek végleg...

De nehéz ez nekem, mert már
Említettem, hogy a szívemen egy zár
Az, mi vágyaimnak szolgál
S nem ereszt, magában tart már.

Tudom, hogy te is emlékszel a nyárra,
Mikor egymáséra tapadt kettőnk szája
S mivel elkapkodtuk a vágyat,
Tönkretettük az ágyad.

Mehettünk egy újért,
Te azt mondtad: ,,Egy matrac is elég!"
Aztán beültem a kocsidba, be én!
Ekkor még nem sejtettük, hogy leszakad az ég.

Visszaérve felcipeltük,
A matracot elhelyeztük,
Lefeküdve egymásba feledkeztünk,
De akkor ez kellett nekünk; szeretkeztünk.

Kint vihar üvöltött,
Mi engem akkor még félelemmel töltött
El, de aztán jött az ötleted;
,,Táncoljunk az esőben."

Szeretem azt a lüke fejedet,
Erről igazán nem tehetek,
Egy utolsót engedj meg nekem,
Hadd írjam le:szeretlek!

Tudom, hogy már nem tehetem,
Más fogja majd egy nap a kezem
És más fogja fülembe súgni egy esős este;
,,Ne félj kedvesem!"

Az a mondatod valamit kitörölt belőlem
S többé már nem féltem az esőben,
Akkor se ha megdörrent
Az ég fölöttem.

Még ma is szeretem
A vihart hallgatni idebent
S mindezt tudom csakis neked
Köszönhetem.

Bár azon a napon is beültem volna az autódba!
Akkor nem lett volna katasztrófa!
Bár lehet mégis, de azt csak Isten tudja!

Még mindig nem értem teljesen,
Miért kellett ez nekem?
Mennyi lett volna egy sisakot felvennem
Vagy az autódba a fenekem betennem?

Ehelyett én azt mondtam: ,,Nem!"
Bicikli kellett nekem,
Bár azt se nagyon éreztem,
Visszatartottál volna engem.

Te csak inkább bíztattál,
Indulás előtt egy csókot adtál.
Sejtésünk se volt mi vár ránk;
Barátnődre majdnem a halál.

De még jó, hogy ott voltál
S azonnal mentőt hívtál!
Fordított esetben,
Én nehezebben tettem volna meg!

Nem is tudtam volna mit csináljak,
Ha fel is hívom meddig várjak?
Nem akartad volna, hogy úgy lássalak,
Ahogy te engem; majdnem a halál órájában.

Érzem, hogy nemcsak nekem
Volt traumás ez az eset
S tudom, ha akarnál se engedhetsz
El engem teljesen,

Hisz majdnem minden leveled
Az én bírósági esetem
És ha ott tanúskodnod kell,
Kénytelen vagy szólítani nevemen.

Ez a legerősebb indok arra,
Hogy mi bizony össze vagyunk láncolva.
Mehetünk mi bárhova,
A másik mindig ott van a nyomunkban.

Mégha te az enyémet nem is,
Én érzem, hogy a te szíved is
Meg-megdobban olykor,
Mikor e napra gondolsz.

Úgy érzem, hogy jobb,
Ha érzésem s gondolatom
Nem magamban tartom,
Inkább mindent kiírok magamból.

Kezdve az emlékekkel,
Mikre te is biztos emlékszel:
A ruhás fürdésre emlékszel?
Á! Nem voltunk merészek!

Merész...
Ezt mondtad nekem, tán a második randink után
Mikor felajánlottam, hogy kérdezzük meg anyám,
Hogy nálad tölthetem-e a következő éjszakát.

Ami nekem egy nagy emlék,
Hogy elszöktettél és féltél,
Hogy mi lesz amiért el nem kértél
És jó lesz-e a koncertélmény.

Meg mivel vezettél,
Csak egy mentes sört vehettél,
Hazaérve a hűtőből minden piát kivettél,
De a megszokott pohár vörösbornál többet nem mertél
Meginni, nekem meg valamit kevertél,
De nem túl erőset, mert féltél,
Nem fogom bírni, mert én még
Nem ittam nagyon erőset,
Egy szájder elég volt bőven
S estére már úgy kidőltem,
Hogy horkolásomat nem győzted
Hallgatni bőszen.
2022. 06. 30. - B. R. M.