Egy napon valamikor tavaly
Ebédnél nagy volt a kacaj,
Mert ettünk levest,
Mire anya véletlenül azt mondta: lemes.
Tudta, hogy nem helyes
Mit szája kiejtett,
De nem tétlenkedett,
Magán nagyot nevetett.
Már egy év eltelt,
Sokat éltünk át mindketten.
Igazából nem is csak ketten,
Mert Rita is velünk volt ebben.
Ő nem csak nekem segít,
Anyán is könnyít.
Sok gondot elgördít,
Együtt küzdjük le a kínt.
A kínt mi ágyamhoz szegez
S nehézségeket tízszerez.
Ez a vers amúgy nem ezt,
Teljesen más jelmezt
Szeretett volna, mert
A címe az mégis; Lemes,
Úgy hittem szellemes
Vagy igazán nemes,
Hogy hogy lehet egy leves
Ily kellemes,
Bár nem ez a lényeges,
Hanem, hogy ízletes!
2022. 06. 08. - B. R. M.
Megjegyzés: Ez a vers egyáltalán nem így nézett ki a fejemben, de valahogy mégiscsak így született meg. Jó étvágyat a lemeshez! 😉

YOU ARE READING
Verseim //I.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
