Megint rólad szólt álmom,
Úgy látszik még mindig egy álom,
Hogy mosolyodat látom,
Tudva, hogy te vagy a párom.
Nekem senki más nem kell ezen a világon!
Álmomban egy rövid beszélgetés
Zajlott le veled és
Szememben megindult a könnyezés,
Már csak attól, hogy hallottam én,
A hangod miután olyan rég
Kapkodtam, mert elvették,
Erre tessék!
Igaz, hogy csak egy álom erejéig,
De megint az enyém lehetett
Az a hang, ami már elengedett
S fülembe azóta nem is zengett.
Mindig kinevettem,
Hogy minek vagy mellettem,
Ha nem tudsz énekelni,
Hogyhogy nem tud érdekelni.
Mármint tudtál zenélni,
Mert mindig nekem gitároztál,
A kedvencem, a Grenmát,
Ezért elkezdtem remélni.
Bíztam abban,
Hogy leszünk egy napon
Zenészpár a színpadon
S együtt játszunk nagyban.
Nem volt zenei álmom,
Mert én csak arra vágyom,
Hogy szeressen a párom
És én legyek a legfontosabb a világon.
2022. 07. 22. - B. R. M.

YOU ARE READING
Verseim //I.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
