Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Perselus Piton 5👩‍❤️‍💋‍👨

Kérte; Elizabet_BTS

Karakter; Elizabet Potter

Elizabet két évvel idősebb mint az öccse, Harry.

Elizabet Potter mérgelődve haladt a pince felé, miközben magát szidta amiért ismét felszólalt az öccse miatt Perselus Pitonnal szemben. A pincébe leérve bosszús arckifejezéssel bámulta az ajtót, majd mikor az-meglepetésére-magától kinyílt bement a bájitaltan terembe.

- Késtél Potter - nézett fel egy pillanatra a professzor. - Kevésbé megterhelő feladatot szántam neked, de mivel késtél sikálhatod a mocskos üstöket.

- Fantasztikus - forgatta szemeit Liz, majd feltürte talárja ujját és az első üsthöz lépett.

- Az eszközeid Potter - tett a lány mellé néhány rongyot a férfi és némi bájitalt ami tisztítószernek felelt meg. - Ha az összes ragyog mehetsz addig nem. Világos Potter?

- Mint a nap - fogta össze szénfekete tincseit Elizabet.

Liz közel két órán súrolta csendben a mocskos üstöket, amik árasztották az orrfacsaró bűzt. Aztán egy figyelmetlen pillanatban belenyúlt egy olyan üstbe amiben még volt némi bájital és Liz felszisszenve kapta el onnan a kezét.

- Mit csinálsz Potter? - állt a lány mellé a professzor és a lány tenyere után nyúlt.

- Ne érjen hozzá - szólt élesen a férfira Liz.

- Óvatos leszek Elizabet, de muszáj megnézem és ha módom van rá akkor el is látni a sérülést - felelt vontatott hangon a professzor. - Egy savas oldatba a nyúltál - vizsgálta a lány tenyerét, de amaz csak meredten bámult rá.

- Elizabetnek hívott - pillantott a férfi szemeibe Liz. - Mindig Pottert mondott, még sosem mondta ki a nevem, azt sem, hogy Ms Potter mindig egyszerűen csak Potter voltam - hadart kissé összezavarodva.

- Nos ez igaz - bólintott rá Perselus.

- Ennyi? - kérdezte meglepetten Elizabet némi csend után.

- Erre még is mit kéne felelnek? - húzta gúnyos mosolyra ajkait a férfi.

- Ohh... szóval megint ellenséges - forgatta szemeit Liz majd elrántotta a kezét mikor a professzor egy bájitalt csöppentett a sebre.

- Elizabet - csattant fel a férfi.

- Perselus - kiabált rá Liz.

- Mit mondtál? - súgta vészjóslóan a kérdést Perselus.

- Professzor - hazudott automatikusan a Potter lány.

- Hazudsz - húzta gúnyos mosolyra ajkait a férfi.

- Nem - jelentette ki rezzenéstelen arccal Liz.

- Mond a szemembe - parancsolt a professzor, Liz pedig tekintetét a fekete szempárba fúrta, ezzel egy időben a lány torkára forrtak a szavak. Elizabet Potter még sosem látta másként a bájitaltan professzort mint a mogorva denevér, de ahogy ott ült vele szemben és a tekintetük összekapcsolódott sokkal inkább látta benne a férfit, azt a férfit akinek teljesen oda adná a szívét. Liz nem gondolkodott tovább egy apró mosoly után ajkait a férfi ajkaira illesztette és átadta magát a csók mámorító érzésének. Perselus meglepte saját magát azzal, hogy nem taszította el magától a lányt, sőt mi több még közelebb is húzta magához. Percek szaladtak el egymás mellett míg ők vissza-vissza tértek a másik ajkaira, mígnem Perselus pihegve elhúzódott a következő csók elől.

- Perselus - kopogtatott McGalagony.

- Ezt majd megbeszélhetnénk - lopott még egy csókot Liz, majd megigazgatta magát és kilépett az ajtón épp akkor mikor a házvezető professzora ismét kopogásra emelte öklét.

[Néhány nappal később]

Az éjszaka közepén Elizabet Potter a pince lejárathoz sietett, majd összerezzent mikor a háta mögül megszólalt a gúnyos hang;

- Menj vissza a szobádba Potter.

- Előtte beszélnék magával - fordult a férfivel szembe Elizabet.

- Sejthettem volna, hogy ezért hagytad ma magad mögött a lökött barátaidat - sóhajtott Perselus, majd a lány kérdő tekintetére hozzátette; - Hallgatlak Potter.

- Esetleg beszélhetnénk ott ahol biztosan nem hallja senki? - pillantott körbe feszengve Liz,

- Kövess - fordított hátat Liznek a férfi és gyors léptekkel elindult. A Potter lány lábait kapkodva szedte és úgy sietett a professzor után, aki mégcsak hátra sem pillantott rá.

- A néhány nappal ezelőtti... - kezdte a csendet megtörve Elizabet miután a férfi irodájába léptek, de az félbe szakította;

- Hiba volt!

- Nem, nem volt hiba és ezt mindketten tudjuk - húzta fel az orrát sértetten Liz.

- De igen Potter és kár is lenne tagadni, hogy túl sok minden szól ellenünk - felelt Perselus.

- Például? Mi szól ellenünk? - kérdezte egyre dühösebben Liz.

- Sokkal idősebb vagyok - válaszolt a férfi.

- Ennyi? - forgatta barna szemeit Liz.

- Az egoista apád szakasztott mása vagy - vágta a lányhoz kíméletlenül a szavakat Perselus.

- Te pedig a Roxfort denevére vagy - vágott vissza Liz. - Mindkettőnknek van egy hibája a másik szemében. Ráadásul ha úgy néznék ki mint az anyám, akkor Őt látná bennem.

- Elizabet tudom, hogy Dumbledore professzor már mindent elmondott rólam és a múltamról - ingatta reményvesztetten a férfi, miután belátta, hogy a lánynak igaza van.

- Ami egyáltalán nem érdekel, mert a jövőd része akarok lenni - állt közvetlenül a férfi elé Liz.

- Nagy kockázatot válalsz - figyelmeztette a férfi Lizt.

- Az életem maga a kockázat - mosolyodott el a Potter lány és egy lágy csókba hívta a fekete hajú férfit.