Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Klaus Mikaelson 1.

A karaktered egy boszorkány, s a fejezet nem követi a sorozat cselekményeit. Hope megszületett és bekerült a Salvatore suliba ahol a karaktered tanítja. Ez amolyan bevezető rész, lesz folytatás ahol kezd méreteket ölteni a szerelmiszál, persze csak akkor ha van rá igény.

A fejezet alján még várok egy karaktert!🌈

Nem kérte senki, de én külön ajánlom WondersQueen részére!🌈

Teljes neved: T/N Saltzman
H/Sz=hajszíned

******************************

Hope Mikaelson kételkedve nézett az elé magasodó épületre, s kíváncsian az épület előtt álló nőre. Klaus Mikaelson azonban pont ellenkezőleg cselekedett, az épületre kíváncsian és bizakodóan tekintet, de az előtte álló nő unszimpatikus volt neki és nem kicsit gyanús.

- Ms Saltzman? - állt meg a páros a nő előtt.

- Igen - nyújtott kezet -, T/N Saltzman, boszorkány és igazgatóhelyettes.

- Niklaus Mikaelson, ős hibrid - biccentett a férfi, mire a nő Hope-hoz fordult.

- Hope Andrea Mikaelson - fogot kezet a nővel Hope.

- Hol van Alaric? - vonta fel szemöldökét Klaus.

- Caroline társaságában toborozza a tanulókat - felelt T/N. - Kérem kövessenek - lépett az épületbe a nő.

- Biztos, hogy maga Alaric húga? - kérdezte némi csend után Klaus.

- Egészen biztos - biccentett sértetten a nő. - A paranoiája kezd túl nagy méreteket ölteni Mr Mikaelson, nem kell tőlem féltenie a lányát mindössze egy középszintű tudással rendelkező boszorkány vagyok aki igyekszik majd segíteni a lányának az ereje kordában tartásában - ült le az irodában T/N, majd az asztal túl oldalán álló két székre mutatót, így kínálva helyet vendégeinek.

- Ne értsen félre Ms Saltzman - pillantott a Sz/sz színű szemekbe Klaus -, ez csak elővigyázatosság.

- Természetsen megértem Mr Mikaelson, de mint már mondtam nem kell aggódnia - mosolygott a nő. - Alaric és Caroline a legjobb tudások és a legmegbízhatóbb források alapján váltogatta össze a tanári kart.

- Tehát maga egy tanár? - nézett kíváncsian a nőre Hope.

- Nem így mondanám, inkább úgy fogalmaznék, hogy mentor vagyok - mosolygott a lányra T/N.

- Mentor? Mint Bex néni tehetségkutató műsoraiban? - könyökölt kíváncsian az asztalra Hope.

- Olyasmi, csak itt nem énekelni kell és a legjobb csak azt kapja, hogy nagy tudása lesz - bólintott T/N.

- Azt akarom, hogy Ms Saltzam legyen a mentorom - nézett apjára csillogó szemekkel Hope.

- Ezt Ms Saltzman dönti el és az iskola vezetősége - pillantott a nőre Klaus.

- Lesz a mentorom Ms Saltzman? - kérdezte reménykedve Hope.

- Csak akkor ha nem hívsz Ms Saltzman-nek, ettől öregnek érzem magam - sóhajtotta szomorúan T/N. - Kérlek szólíts a keresztnevemen, T/N-nak/-nek.

- T/N néni - rohant a szobába Josie -, Lizzie megint azt csinálja.

- De Ő néninek hív - ráncolta homlokát Hope.

- Josie az unokahúgom - felelte T/N és felállt a helyéről. - Néhány percre el kell szaladnom, kérem addig ne menjenek el - sietett az időközben elszaladó Josie után T/N.

- Apa, miért vagy ilyen ellenséges Ms Saltzman-nal? - vonta kérdőre Klaust a lánya.

- Nem vagyok ellenséges Hope, mindössze elővigyázatosság amit teszek, ahogy ezt már Ms Saltzman-nal is közöltem - felelt a lánynak Klaus. - Ez a stílus rásegít arra, hogy különös figyelmet kapj, a családunk túl sok ellenséggel büszkélkedhet.

- Elizabeth ülj le oda és maradj csendbe - mutatott egy fotelra T/N mikor öt perccel később visszatért a szőke hajú unokahúgával.

- De T/N néni én megtudom magyarázni - ült le duzzogva Lizzie.

- Elhiszem kincsem, de most még nem alkalmas - enyhült meg T/N, majd vendégeihez fordult. - Fel kell tennem a kérdést Mr Mikaelson, beíratja Hope-ot vagy sem?

- Igen - biccentett Klaus miután a reménykedő Hope-ra tekintett.

- Az utolsó kérdés - pillantott a vörös hajú lányra T/N -, szeretnél szobatársat?

- Nem - rázta fejét a lány -, majd ha lesz barátom - tette hozzá.

- Rendben - bólintott a H/Sz hajú nő.

- Amennyiben végeztünk mi mennénk - állt fel a férfi.

- Ohh...persze - állt fel T/N, majd unokahúgára tekintett -, gyere Lizzie kikísérjük Mikaelsonékat.

- Köszönök mindent Ms Saltzman - fordult a kapuban T/N felé a férfi.

- Ez a munkám - mosolygott a nő.

- Tudom, de én arra gondoltam, hogy igazán kedves volt a lányommal és, hogy kicsit szocializálja - bökött a beszélgető lányok felé.

- Igazán nincs mit köszönnie - rázta fejét T/N. - Lizzie köszönj el Hope-tól - szólt unokahúgának T/N mikor egy autó parkolt az iskola elé és kiszált belőle Rebekah Mikaelson.

- Ms Saltzman - állt a nő elé Hope -, örülök, hogy megismerhettem.

- Az érzés kölcsönös Hope - simított a lány hajára T/N. - Hamarosan találkozunk, addig pedig vésd az eszedbe neked nem Ms Saltzman vagyok...

- Hanem T/N - mosolyodott el a legifjabb Mikaelson.

- Pontosan - csettintett a nő. - Vigyázz magadra - szólt az autóba ülő lányhoz T/N.

- Vigyáznak rám elegen - mosolygott Hope, akárcsak Rebekah, Klaus pedig egy kacsintás után beült az autóba és a Mikaelson család autója elhajtott.