Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Derek Hale💑

Kérte: LillaLszl4 Ne haragudj, de ez rövidebb lett mint terveztem. Ha nem tetszik nyugodtan szólj, és írok másikat☺

E/1-ben íródott.

K/M=Kedvenc márkád(pl.nike<3)

Scott nővére vagy, aki nem rég végzett a rendőr akadémián és Noah Stilinski mellé osztanak be.

*********************

Évekkel ezelőtt hagytam magam mögött a kisvárost ahol javarészt felnőttem, Beacon Hillst. Magam mögött hagytam annak érdekében, hogy egy olyan férfi nyomdokaiba léphessek ki sokszor apám helyett apám volt. Ez a valaki Noah Stilinski volt, a város rendjének őre, az öcsém legjobb barátjának az apja, az én szememben pedig egy hős, hisz egyedül nevelte a hiperaktív Stilest miután felesége ezt nem tehette meg. Mint már említettem Ő volt a rendőre, én pedig úgy gondoltam, hogy én leszek egyik legodaadóbb segédje így hát jelentkeztem az akadémiára, mire hatalmas erőfeszítések árán fel is vettek. Egy gond volt csak az álmommal, még pedig az, hogy itt kellett hagynom azt a fiút akibe akkor fülig bele voltam zúgva, a fiú Derek Hale volt. Nem voltunk együtt, de már afelé haladtunk. Majd jött a levél és csak, hogy magam ismételjem; elhagytam Beacon Hillst. A sok tanulás mellett nem maradt időm még chatelni se vele, így hát a közös múltunk feledésbe merült. Nincsenek hiú reményeim és számítok rá, hogy Derek tovább lépett azonban valahol a lelkem egy része ennek ellenkezőjét reméli, sőt az összes istenekhez fohászkodik csak azért, hogy a Hale férfi boldogságot hozzon az életembe.

Ennyi talán elég is lesz múltamról, térjünk át a jelenre.

A madarak csicseregnek, friss virágok illata kúszik be az orromba és nyugalom vesz körül, ez három dolognak köszönhető. Egy halk zene szól anyám régi, ezer éves rádiójáról, én ülök a szobámban, miközben mellettem egy virág aromával ellátott gyertya ég és a ruháim szertorizom szét hisz végre haza költöztem. Az öcsém még az iskolai padok egyikét koptatja, míg az anyám épp most kezdi meg műszakját, nekem alig egy óra múlva fog kezdődni hivatalosan is rendőri pályám, így hát gondoltam addig hasznosan töltöm az időt. Vagyis így gondoltam én, azonban a nyugodt környezetem egy ajtócsapódás zavarta meg. Eleinte nem törődtem vele, azonban néhány pillanattal később lábak dobogása hallatszott a lépcső felől, így kissé félve de kiléptem szobámból, hogy aztán egy szőke fiú hatalmas lendülettel nekem szaladjon.

A nagyjából öcsémmel egy idős fiú felállt, majd felkiáltott:

- Szerintem ismét Derek egyik exe próbál az életünkre törni.

- Szerintem a családi házunkban mászkálhatók szabadon - mondtam kissé bunkó stílusban a fiúnak.

- Te vagy Scott..? - lépett felém egy barna hajú lány.

- Nővére, Ő Scott nővére T/N - ugrott elém Stiles és egy szoros ölelésbe vont amit esetlenül viszonoztam is, azonban ahogy átpillantottam a fiú válla felett megláthattam a fiatalabb Hale férfit.

- Scott sosem mesélt rólad - vonta össze szemöldökét a szőke fiú.

- Nem hittem, hogy a családi ügyeinket bele kéne keverni abba amit mi csinálunk - magyarázódott az öcsém.

- Miért, ti mit csináltok? - vontam össze szemöldököm ellépve a Stilinski fiútól.

- Tanulnak, hidd el nekem McCall - morogta mély hangon Derek.

- Lehet, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de ezt nem veszem be - nevettem fel hitetlenkedve.

- Ne kezdjetek el vitázni, tegyétek félre a múltat és kezdjetek tiszta lappal - szólt Scott békítő jelleggel.

- Te ebbe ne szólj bele - fogta meg Scott vállát Stiles.

- Na de Sti.. - szólalt volna meg az eperszőke hajó lány.

- Ne! Nincs semmi Stiles, ezt nekik kell megbeszélni - jelentette ki tőle nem meg szokott komolysággal a fiú.

- Stilinski jól mondja, szedd össze magad McCall elmegyünk kocsikázni - pillantott rám Derek, majd elhagyta a házat. Számat elhúzva sétáltam le az emeletről, és még annál is lassabban húztam fel a kedvenc K/M cipőmet. Azonban talán ez zavarta a Hale férfit ugyanis néhány pillanattal később már a vállán cipelt ki a kocsihoz, szinte bedobott az anyósülésre és el is hajtott a házunk elől. Nem sokkal később a régi Hale házban álltunk a lehető legtávolabb egymástól. Hatalmas csend vett minket körül, de ez nem a békés, megnyugtató csend volt hanem a kínos és feszült. A néma ácsorgást megunva a régi ház felfedezésére indultam, Derek pedig árnyékként követett. Az egész házat felfedeztem, s visszatértem a kiinduló ponthoz és szembefordultam Derekkel, de arra nem számítottam, hogy Ő ilyen közel lesz majd hozzám. Nem tudtam, hogy mi vezérelt rá, de a férfi ajkaira hajoltam. A lassú és szelíd csók, percekkel később átment a másik ajkainak tépésébe és mire észbe kaphattam már a férfi egyszerűen berendezett szobájában feküdtem az ágyon. És tudtam, már nincs visszaút. Egy veszélyes körbe keveredtem, de nem bántam...