Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Hort

Kérte: koreaanna

Jók és rosszak iskolája fandom.

Adaline a Szépség és a Szörnyeteg meséből érkezett, tehát hercegnő!

A gavaldonból érkező lányok különösen zavarták Bell, a szépség lányát főleg Sophie. Adaline utálattal követte nyomon ahogy Hort a szőke lányt követi mindenhova. Nem bökte volna ennyire az egész Adeline csőrét, ha nem érezte volna korábban úgy hogy számára az író Hortot választotta. Egy egyedül töltött délután során aztán az igazgatónő egy beszélgetéssel kicsit össze is zavarta Linet.

- Nem meglepő, hogy a reménytelen esetek érdekelnek - dalolta az igazgatónő. - A szüleid helyzete is elég bonyodalmat tartalmazott.

- Az ő történetük így lett megírva, az akaratuk mit sem számított - felelt kissé gúnyosan Adaline.

- Azt gondolod rád is egy hasonló történet vár mint édesanyádra? - kérdezte Dovey igazgatónő.

- Nem, az én történetem már most más - felelt felszegett álkapoccsal Line. - Az apám herceg volt, akit szörnyé tettek és anyám megmentette, Hort rossznak született és nem tudom megmenti ugyanis már nem akarja. Itt ér véget a történetem Hortal, ezután minden a rózsámon múlik.

- A rózsád miatt még felesleges aggódni Line - nyugtatta a lányt Dovey igazgatónő. - Ha nem Hort az akit az író neked választott annak oka van.

- Az író őt választotta nekem, de a gavaldoni lányok mindent felforgattak - állította biztosan Adaline.

- Ha így is van, az író egész biztosan tudja ki tölti be a Hort helyén keletkezett űrt - felelt az igazgatónő és mivel Adaline nem felelt magára hagyta a gondolataiba mélyedö lányt.

Az igazgatónővel zajló beszélgetés óta napok teltek el, Adaline ellenszenve Sophie felé nem csökkent, Hort továbbra se igazán vette őt figyelembe Line mégis az étkező egy félreeső részén várta, hogy Hort a megbeszéltek szerint megérkezzen. Adaline arcára jól láthatóan kirajzolódott egy fintor mikor a közeledő fiú mellett meglátta a szőke gavaldonit.

- Line - akarta megölelni a lányt Hort, de az távolságtartóan elfordult.

- Szia én... - akart bemutatkozni Sophie, de Adaline pillantását látva elhallgatott.

- Sophie vagy, tudom - felet Line. - Agatha a szobatársam, sokat aggódik érted.

- Adaline nem szeret új embereket megismerni, ne vedd magadra - nyugtatta Sophiet Hort miután a lány egy szó nélkül ott hagyta őket. - Amint beszéltem vele mindent elmagyarázok.

- Hosszú beszélgetés lesz, nem mondod el most? - kérdezte reménykedve Sophie.

- Nem szeret embereket fogadni az életében, ha nagy fájdalom éri a rózsáján sosem lehet tudni hány szirom, de lehullik - mondta Hort. - Kétszer érte nagy fájdalom, ebből adódóan a rózsaszirmok fele már lehullott.

- Ha az összes szirom lehullik... - kezdte Sophie.

- ...akkor Adaline meghal - fejezte be a fiú. 

 - Értem, nos akkor most menj végre utána - hessegette a fiút Sophie.

- Adaline - sietett a már elég messze járó lány után Hort. - Line várj meg!

- Utállak, soha többé nem akarlak látni - forult meg és jelentette ki folytott indulattal Adaline majd hatalmas köhögés tört rá és a földre roskadt. Hort megrémülve nézte a lányt és kétségbeesetten kapta karjaiba hogy az étkezőben tartózkodó tanárok egyike segítsen.

Egy szirom lehullott, és hamarosan még több követte, az igazgatónő irodájában ez tökéletesen látszott így a nő rögtön a lány keresésére indult kezében az üveggel figyelve mennyi esélye van a Adalinenak.

- Manley professzor segítsen, kérem! - állt meg a férfi mellett Hort.

- Én itt nem tudok segíteni Hort - felelt a férfi, majd a legközelebbi professzorhoz fordult aki a jók iskolájából jött. - Anemone professzor, szükség lenne magára - szólt nyugodtan Manley professzor.

- Istenem, Adaline! - sietett az egyre sápadó lány felé a professzor.  -Tedros vedd át Line-t és vidd a keleti szárnyban lévő vizsgálóba, Bell kérésére mindig ott vannak a gyógyítók.

- Rendben - bólintott a fiú és nyomában a professzorral elhagyta az étkezőt.

§1 héttel később§

- Adaline már jól van? - kérdezte reménykedve Hort mikor minden előzetes nélkül berontott az irodába.

- Információim szerint Adaline helyrejött, már visszatért a hétköznapjaiba - felelt Lady Lesso

- Kérem Lady Lesso, engedjen át hozzá - kérte könyörgő hangnemben Hort.

- Ha akarnálak sem engedhetnélek, Adaline szülei megtiltották, hogy a közelébe menj - felelt a dékán. - Mindössze annyit hagytak, hogy Adaline lezárja veled a kapcsolatot, persze mindezt egy levélen keresztül. Azt javaslom akkor olvasd ha senki sem lát - adta át a levelet Lady Lesso és kihessegette a fiút az üres folyósra, Hort kapkodva törte fel a pecsétet és szembe találta magát Adaline írásával;

Kedves Hort!

Mindig úgy éreztem, legalábbis mióta megismertelek, hogy az író nekem nem az átlagos történetet szánta, különlegeset szánt nekem akárcsak a szüleimnek, kicsit talán még annál is érdekesebbet. A mi történetünk ritkaság számba ment volna, egy jó aki beleszeret egy rosszba, tudom ez így hasonlít a szüleim történetére, de én tudom hogy minden más lett volna. Valójában nem vagy szörny, az iskola állít be annak pedig aranyszíved van, mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy mindig úgy bántál velem ahogy kellett. Ahogy azt mondtam, azt hittem az író téged választott nekem, de jöttek a gavaldoni lányok és minden figyelmed Sophie-ra irányult aki persze szöges ellentétem, legalábbis ami a külsőt illeti de van egy olyan érzésem, hogy belsőleg is más, különben nem került volna ennyire közel bizonyos rosszakhoz. Visszatérve ránk ez a levél a mi búcsúnk, a pár nappal ezelőtti incidens miatt szirmok hullottak, így már csak a rózsa egy negyede van meg ami azt jelenti, több fájdalmat nem tudok elviselni. Megfogadtam a szüleim tanácsát, elengedlek és a jók között keresek valakit aki ha nem is tesz annyira boldoggá mint te, de megőrzi a még épségben maradt részem. A lelkem egy része mindig érted fog sóvárogni, de ha nem szeretném, hogy apám vérvonala velem halljon ki akkor áldozatot kell hoznom, egy királyság jövője áll azon, hogy engedem-e magam még egyszer összetörni. Belőlem nem kiránynét nevelnek itt mint a legtöbb lányból, hanem királynőt, én állok majd az országom élére és én fogok uralkodni így túl sok múlik a választásaimon. A veled töltött idő lesz életem egyik legszebb része, de neked úgy néz ki egészen más utat választott az író, tőlem távol. Remélem minden rendben lesz veled, a legjobbakat kívánom.

Távolról szerető barátod: Adaline

Sajnálom, hogy sokat kellett várnod és, hogy nem happy end a vége viszont ha szeretnéd és készen állsz még némi várakozásra akkor nagyon szívesen folytatom.