Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Vulpecula Black 2

Kérte; EleonraRzsa
Sajnálom amiért ilyen sokat kellett várnod, ha nem tetszik csak szólj és átalakítom! (⁠ʘ⁠ᴗ⁠ʘ⁠✿⁠)

Vulpecula reményvesztetten bújt el egy fa mögé. Az öccse, Regelus valóban halálfalónak állt és csapdába csalta. Azonban a fekete hajú nő döbbenetére a következő átok nem érkezett meg. Vulpecula hallotta, hogy valami suhog és, hogy a halálfalók sorban elhopponálnak, de arra nem volt felkészülve, hogy szemeit kinyitva megtekintése a rá meredő sárga szempárt.

- Ki vagy mi vagy te? - hátrált lassan Vulpecula.

- Carlisle Cullen vagyok, segíteni szeretnék rajtad - követte a szőke hajú férfi. - Haldokolsz, de én felajánlom az örök életet.

- Haldoklom? - kérdezte halkan Vulpecula. - Tudom, hogy elég súlyosak a sérüléseim, de ezek többségét gyógyítja bájital.

- Egy új, eddig ismeretlen átok talált el amin nem segít egy bájital sem - magyarázta türelmesen Carlisle.

- Örök élet - motyogta maga elé Vulpecula. - Vámpír vagy!

- Valóban - bólintott Carlisle. - Mit mondasz Vulpecula?

- Segíts rajtam, kérlek - áll talpra nagy nehezen a Black lány.

- Tudnod kell, hogy ezután nehéz lesz az önkontrol - figyelmeztette a fiatal nőt Carlisle. - Hosszú évekig nem lehetsz a családoddal.

- Egy nap majd megértik - botorkált el a férfi elé Vulpecula, majd csendben tűrte, hogy a férfi a nyakába mélyessze szemfogait.

[A Főnix Rendje idején]

Az évek óta Vulpecula Black által lakott Black kúria ajtaja a nő hatalmas meglepetésére egy júniusi napon kivágodott a vörös hajú család által kikkel együtt érkezett egy fekete kutya. Vulpecula nem volt hülye, ráadásul az ikrekre jellemző kötelék megvolt közte és Sirius között így tudta, hogy a családdal ikertestvére érkezett animágus alakban.

- Azt tudtam, hogy anyám nem akarja, hogy az én birtokomba kerüljön a ház - sóhajtott Sirius -, de azt nem hittem volna, hogy képes az ikertestvérem képével kísérteni.

- Ez nem anyánk műve - lépett közelebb Vulpecula.

- Tökéletes munkát végzett - tekintett a vörös hajú családra Sirius.

- Szerintem ez továbbra sem anyánk műve - közölte higgadtan Vulpecula, majd mással próbálkozott. - Öröm ismét látni Molly.

- Vulpecula? Ez hogy lehetséges? - lépett közelebb remegő térdekkel Molly.

- Amondó vagyok, hogy ti válasszatok szobát az emeleten - fordult a gyerekek felé a nő. - Három ajtón szerepel név, de ezt leszámítva bármelyiket választhatjátok. Mi pedig egy szalonban tisztázni tudjuk a helyzetet.

- Tehát? - kérdezte alig öt perccel később Sirius.

- Sejtésem szerint emlékeztek az utolsó küldetésemre - sóhajtott Vulpecula. - Aznap egy ismeretlen átok talált el, már feladtam a küzdelmet és vártam a halált, de az csak nem következett be. Megjelent előttem egy szőke hajú férfi aki felajánlotta az örök életet, mérlegeltem és arra a döntésre jutottam, hogy élek a lehetőséggel. Tudtam, hogy egy időre hátra kell hagynom mindenkit aki fontos nekem annak érdekében, hogy ne ártsak nekik. Jóval tovább tartott mint hittem, de itt vagyok.

- Mióta vagy itt? - kérdezte halkan Molly.

- Három éve, lassan előkerestem az anyám által gyűjtött Reggeli Próféta összes lapját és lassan ismét képben voltam a mi világunkkal. Ezt követően próbáltam felvenni a kapcsolatot Remussal, de nem sikerült így bezárkoztam ide és vártam a leveleket Cullenéktől - magyarázta türelmesen Vulpecula.

- 12 hosszú év? Ennyi kellett!? - csattant fel az időközben megérkező Remus aki közel az egész történetet hallotta. - Ne legyen senki meglepődve azon, hogy nem válaszoltam, addigra már közel 10 éve halottnak hittem!

- Merlinre, Remus - állt fel Vulpecula. - Remus, de jó újra látni - lépett közelebb kissé félve a nő.

- Kínos - hallatszott a Lupin férfi háta mögül Tonks hangja. - Mire vársz még!? Öleld már magadhoz ha csókot nem kap.

- Ki mondta, hogy csókot nem kap? - vonta fel szemöldökét Sirius miközben a két meredten bámuló személyt figyelte.

- Remus arckifejezése - vont vállat Tonks, majd kerekre nyílt szemekkel nézte a 12 év után egymás karjaiba omló párt.

- Már értem, legimenciával mindent megbeszéltek annak ellenére, hogy mi nem hallottunk semmit sem - világosodott meg Sirius és Arthur egyszerre.