Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Kol Mikaelson 💑Part2

Kérte: WondersQueen

Az előző fejezet óta két hónap telt el!

[Kol szemszöge]

Az esküvő utáni felhőtlen boldogság valahogy elmaradt és egyre távolabbinak éreztem szerelmem. Bár az tény, hogy mindenki furcsálva figyelte a könyveket amiket olvasott és Hayley még egy telefon számot is talált nővére zsebében ami egy brooklyn-i boszorkány névjegye. Tehát gondolom senkit sem lep meg ha azt mondom, hogy Klaus gyanakodni kezdett és ferde szemmel követte T/N minden mozdulatát.

- Már megint olvasol? - kérdeztem megütközve mikor beléptem a szobánkba.

- Igen - vont vállat T/N. - Valami gond van ezzel? - pillanatott rám egy másodperc erejéig, majd ismét olvasni kezdett.

- Klaus szerint a család ellen szövetkezel - emeltem meg a hangom.

- Mert paranoiás - vágott hozzám egy könyvet T/N, majd rögtön rám is szólt. - Add vissza.

- Nem - lapoztam fel a könyvet, majd a megjelölt oldalhoz értem. - Minek ez neked?

- Semmi közöd hozzá - lépett mellém és a könyv felé nyúlt.

- A férjed vagyok - ragadtam meg a csuklóját és az ágyra hajtottam a könyvet.

- Ez az én dolgom Kol - makacskodott T/N.

- A te dolgod, de a mi harcunk - fogtam kezeim közé arcát.

- Találkoztam vele - súgta könnyes szemmel szerelmem.

- Kivel? - kérdeztem zavartan.

- A mániákus apátokkal - zokogott T/N - ami nem is lenne akkora baj, ha nem sikerült volna Freya varázslata.

- Sikerült? - szökött egy boldog mosoly az arcomra. - Mióta tudod?

- Két hete - törölte le könnyeit szerelmem.

- És csak most mondod? - olvadt le a vigyor fejemről.

- Hát nem érted? - kiáltott rám T/N. - Mikael és én találkoztunk, tud az állapotomról és bármikor felbukkanhat ezért segítséget kértem egy brooklyn-i boszorkánytól - üvöltött velem, majd kiviharzott a szobából.

- T/N - siettem le a lépcsőn, mikor feleszméltem a sokkból.

- Elment - adta tudtomra a nyilvánvalót Hayley. - Mi történt?

- Már tudom, hogy miért viselkedett olyan furcsán - sóhajtottam és körbe néztem az előszobában. - Senki sem hallotta?

- Nem, csak azt vettük észre, hogy felkapta a kulcsait és elment - felelt Elijah.

- Meg kell találnunk - jelentettem ki -, találkozott Mikael-el.

- Ezt nem hiszem el - pattant fel Hayley. - Miért akarja ennyire Mikael a nővérem?

- Fogalmam sincs, de az biztos, hogy tud Freya sikeres bűbájáról - mondtam, majd sietve folytattam; - Ezt beszéljük meg miután megtaláltuk T/N-t.

[mini TIME SKIP]

Órákkal később mind elkeseredve léptünk be az ajtón, és így találtuk szembe magunkat T/N-val/vele aki komoly ábrázattal figyelte az ajtót kezében egy karóval amit le is engedett azután, hogy realizálta mi értünk haza.

- Mégis hol voltál? - támadtam le rögtön kérdésemmel.

- A boszorkánynál, akivel megcsináltuk a megfelelő bűbájt - forgatta szemeit T/N.

- Na és mi a megfelelő bűbáj? - érdeklődött Klaus.

- Az életem Hope életéhez van kötve - felelt feleségem.

- Hope életéhez? - indult meg fenyegetően fivérem.

- Nyugodj le morcos farkas, a bűbáj nincs hatással Hope-ra - intette le lazán T/N. - Ha én meghalok az meg se kottyan Hope-nak én pedig vissza térek, de ha Hope hal meg-ami nem fog megtörténni-akkor nekem is annyi.

- Te ne ints le engem, és ne próbálj szabályozni - kiáltott Klaus életem nőjére.

- Te pedig használd az agyad, úgy tudom van jó pár évnyi előnyöd - vágott vissza T/N. - Csakhogy tud, Hope engedélyével csináltattam a bűbájt - tette még hozzá szerelmem.

- Ki vagy te egyáltalán, hogy a család áldozatot hozzon érted? - kérdezte egyre indulatosabban Klaus.

- A legifjabb Mikaelson anyja - emelte feljebb a hangját T/N is.

- A legifjabb Mikaelson anyja? - lépett nővére felé Hayley.

- Igen - válaszoltam kedvesem helyett és át karoltam a derekát. A kijelentéssel pedig elértük, hogy végre valahára Niklausba fagyjanak a szavak és bár ezután megbeszéltük dolgainkat még néhány hétig feszültség jellemezte otthonunkat.

[Hónapokkal később]

A konyhában álltam és épp pót vacsoráztam, mikor halk nyöszörgésre lettem figyelmes ezért sietve mentem szerelmemhez.

- Jön a baba - sírta el magát T/N.

- Hayley - kiabátam a nőnek aki nem sokkal később befutott Hope-al a  nyomában, majd Hope kisietett és Freyával tért vissza.

- Hozd le - adta parancsba Freya miközben Elijah és Klaus tudatára adta, hogy újabb Mikaelson kerül az élők sorába.

- Minden rendben lesz - súgtam T/N fülébe amikor a lépcsőn siettünk le.

- Tudom - nyögte fájdalmasan a választ feleségem.

- Végig melletted leszek, és tudom, hogy ügyes leszel - raktam a Freya által készített szimbólumok közé feleségem, majd feszülten figyeltem ahogy T/N Freya segítségével készül életet adni gyermekünknek. Közel két órán át szobzoztunk a két nő mellett, mire meghallottuk ahogy a csecsemő felsír ami mellé társultak T/N örömkönnyei.

- Kisfiú - adta kezembe Freya gyermekünk, azonban a nagy örömködésre nem volt idő hála a berobbanó ajtónak miután csak egy suhanást láttunk.

- Kol - nézett rám rémülten kedvesem.

- Ne aggódj, ne feledd, hogy... - próbáltam nyugtatni, de valaki a szavamba vágott.

- Már nem védi a bűbáj.

- Már rég megmondtam, hogy akkor jövök amikor nem számítasz rá - szorított T/N nyakára a férfi. - Amikor a legjobban fáj, és ahol a legjobban fáj - fúrta Mikael tekintetét az enyémbe, majd szerelmem élettelen testét elengedte és a boszorka társaságában elhagyta a birtokot.

- Kedvesem - húztam ölelésbe az élettelen testét és magamban motyogva ringattam. - Hol van a fiam? - kérdeztem miután Klaus és Elijah elrángatott szerelmemtől.

- Rebekah és anya vigyáz rá az emeleten - felelt Hope és lecsukta T/N szemeit.

- T/N nem is láthatta - hallottam Hayley keserves zokogását, majd láttam ahogy Rebekah vállára dőlve síratja nővérét.

- Kol - vett észre Rebekah -, a kicsi alszik - bökött a kiságy felé.

- Magamra hagynátok?

- Persze - bólintott Rebekah és Hayleyt támogatva egyedül hagytak a szobában ahol csak fiam szuszogása adott némi háttér zajt.

- Meg fogom bosszulni, hogy anya nélkül kell élned - ígértem a csöppségnek - Üdv a családban Charles Mikaelson - töröltem le egyetlen árva könnycseppem, majd egy atyai csókot nyomtam Charles H/Sz hajába.

Remélem, hogy nem öltök meg amiért ilyen lett a vége.