Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Jasper Hale

Kérte: koreaanna

Szörnyen sajnálom, hogy ennyire sokat kellett várnod.

T/N  nem látta másnak a gimnáziumot mint egy lélekölőnek. Utálta, hogy a forksi gimnáziumban is tökéletesen kivehető a középiskolákra jellemző hierarchia aminek élén a Cullenek álltak, akik szerinte már túlontúl tökéletesen festettek a sok kétségbeesett tinédzser között. Azt a fajta tökéletességet csak egy személytől tűrte el gúnyos megjegyzések és ítélkezés nélkül, attól a személytől aki belopta magát a szívébe; Jasper Hale-től. A fiatal gimnazista nem igazán értette eleinte, hogy mi az oka annak, hogy a fiú ilyen tökéletes minden szempontból ráadásul a rózsaszín köd kicsit rá is segített arra, hogy néhány furcsaság a fiúval kapcsolatban ne szúrjon neki hosszú ideig szemet. Azonban így közel 8 hónap után a H/Sz hajú lány szeme elől kezdett eloszlani a rózsaszín köd így lassan rájött: fele annyit se tud a fiúról mint a fiú róla. Sosem tudta hova tűnik a fiú napokra, hogy miért kerüli betegesen azokat a helyzeteket ahol a lány akár egy apró karcolást szerezhet vagy, hogy miért kell annyira takargatniuk a szerelmüket. Amit még ennél is kevésbé értett meg az az volt, hogy Alice Cullen miért néz rá úgy mint egy felrúgott kiskutya. Jasper tisztában volt a helyzettel, legalábbis volt róla sejtése, hogy Alice a képességének hála látta ezt a lehetőséget a későbbi látomásai pedig elárulták őt és T/N-t.

A nap ami végre változást hozott a kapcsolatukban teljesen átlagosan indult a Cullen család számára egészen addig amíg T/N meg nem jelent a bejárati ajtó előtt. Alice kivételével mindenki ledöbbent és értetlenkedve nézte a bejárati ajtó előtt toporzékoló lányt. 

- Esme Cullen vagyok, ő pedig a férjem Carlisle - mutatkozott be végül az anyuka miközben Carlsile egy csalódott pillantást küldött Jasper felé.

- T/N Cs/N - viszonozta a gesztust T/N majd értetlenkedve kereste tekintetével Jaspert. - A családod sem tud semmit?

- Nem, talán Alice tud valamit - felelt szégyenkezve Jasper.

- Oh...ti egy pár vagytok? - lepődött meg Esme.

- Ebben nem mindig vagyok biztos - felelt megbántva T/N.

- Azt hiszem bőven van mit megbeszélnünk - sóhajtott Carlisle. - Kérlek fáradj beljebb T/N.

- Köszönöm - mosolyodott el kissé megkönnyebbülten T/N.

- Mondcsak T/N mióta vagytok együtt? - érdeklődött Esme.

- 8 hónapja - felelt a H/Sz hajú lány. - Valahogy azonban kezdem azt érezni, hogy eddig csak színjáték volt minden.

- Nem mindegy, hogy hol - bölcselkedett Carlisle. - Nos Jasper?

- Szeretem T/N-t, de nem tudtam kimondani Alice-nek, hogy vége - sóhajtott Jasper. - Mind tudjuk vagyis a család tudja, hogy Alice valószínűleg tisztában van mindennel, de így mégis minden annyival egyszerűbbnek tűnt.

- Persze, hogy tudtam - felelt Alice. - Csak azt nem tudtam mióta, azt meg pláne nem, hogy semmit sem mondtál neki.

- Csak sejtettem, hogy köztetek van valami - merengett el egy kicsit T/N. - Részben azért, mert bizonyos témákat érintve Jasper elég rideg lett, részben azért, mert Alice sokszor úgy nézett rám mintha hátba szúrtam volna. Mostmár értem.

- Jasper, nem kéne még elmondanod valamit T/N-nak/nek? - noszogatta fiát Esme.

- Csak nem arra szeretnétek kilyukadni, hogy vámpír? - vonta fel szemöldökét T/N és több meglepett szempárral találta szembe magát.

- Honnan tudod? - kérdezte végül megtörve a beállt csendet Alice.

- Annyira nem titkoljátok jól mint hiszitek - vont vállat T/N. - A szép napos időben eltűntök, a suli menzán sosem esztek semmit, a szemetek színe se normális, sápadtak vagytok és nem mellesleg a közeletekben hidegebb a levegő.

- Mégis mióta tudod az igazat? - kérdezte Jasper.

- Mármint a fél igazságot, Aliceről fogalmam sem volt - felelt sértetten T/N. - Egyébként pedig 2 hónapja, előtte ott volt a rózsaszín köd és fel sem tűntek a furcsaságok

- Mennyire vagy megsértve? - kérdezte Rosalie. 

- Eléggé, ha ma nem jövök ide ki tudja meddig maradnak titkaink - meredt Jasperre a H/Sz hajú lány.

- Féltem, oké!? - fakadt ki Jasper. - Nem akartam titkolózni, de féltem hogy az igazság kiábrándít és elhagysz. 

- Hogy gondolhattál ekkora butaságot? - állt közvetlenül Jasper elé T/N. - Semmi nincs ami miatt elhagynálak, nem is foglak csak kérlek, ne titkolózz előttem. 

- Többé nem - ígérte Jasper, ez pedig elég is volt a lánynak és boldogan húzta magához egy csókra a fiút.