Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Damon Salvatore👥

Kérte: _Sophiesword_

Név: Josephine Wilson~Jo/Josie

Camilla Luddington mint, Josephine Wilson

Írói szemszögből íródott!

A sorozat előtt kezdődik, a vége pedig kissé kesze-kusza. De remélem így is tetszeni fog!

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&

Damon unottan nézett szét cellájában, továbbra is elkeserítőnek találta a környezetet. Megmondani sem tudná, hogy már mióta van Isobel-nél. Elkeserítő és önpusztító gondolatait egy puffanás szakította meg, és amit először meglátott egy barna hajzuhatag volt.

A barna hajú nő ijedten kúszott a sarokba, össze volt zavarodva és nem értett semmit. Josephine megrettent, hallott, látott és érzékelt olyan dolgokat amiket korábban nem. De ami még jobban megrémisztette az az volt, amit nem hallott és nem is érzélet. Nem érezte a pulzusát, s egy leheletnyi időre sem hallotta szíve dobbanását.

Pánikroham tört az új vámpírra. Ki hitte volna, hogy az emberi gyengeség megmarad a vámpírban is? Mert Josephine Wilson ugyan nem. És mégis, ott ült egy poros cellában miközben mellkasára mázsás súly nehezedett és szaporábban vette a levegőt, sőt mi több, kapkodta.

A Salvatore férfi értetlenül ült, sosem látott még senkit ilyen állapotban.

- Fura lány, hé hallasz? - fogta kezei közé Josie arcát a férfi, a nő azonban nem reagált, csak még szaporábban vette a levegőt. - Koncentrálj a hangomra, ne figyelj másra csak rám.

Percek szaladtak el egymás mellett és Damon továbbra is halk, megnyugtató szavakkal illette Josie-t, majd halkan feltette a kérdést; - Jobban vagy?

- Igen, köszönöm - bólintott kissé elgyengülve Jo.

- Damon vagyok, Damon Salvatore - nyújtotta kezét a férfi.

- Josephine, Josephine Wilson - felelte a nő és apró tenyerét a férfiébe csúsztatta.

~6 hónappal később~

- Jó hírem van Salvatore, elengedlek - lépett a cella elé Isobel.

- Hol itt a csavar? - kérdezte Damon.

- Nincs itt semmi féle csavar - mosolygott Isobel, és az ajtót is kinyitotta.

- A soha viszont nem látásra - lépett a nő elé Damon.

- Nem is viszed a kis barátnődet? - vonta fel szemöldökét Isobel.

- Gyere Jo - lépett közelebb a férfi.

- Nem mehetek - rázta a fejét Josie. - Az ajtón sem tudok kilépni - magyarázta szomorúan.

- Ez a csavar, te álnok szuka - ugrott a nő felé Damon, de nem érte el Isobelt, egy védő bűbáj miatt a közelébe sem ért.

- Azt mondtam, hogy te mehetsz, azt nem, hogy Josephine veled tartahat - engedett meg magának egy tenyérbemászó mosolyt Isobel.

- Nélküle nem megyek sehova - cövekelt le a férfi.

- Menj Damon, menj már - kiáltott rá Josie.

- Ígérem, hogy visszajövök majd érted - állt Jo elé az idősebb Salvatore.

- Várni foglak - súgta Josie, és ott, akkor Damon ígéretét egy csókkal pecsételték meg.

~3 hónappal később~