Minden idetévedt olvasóban egy a közös; fantáziáltak már arról mi lett volna más az adott történetben ha van még valaki. Van aki magát látja ezekben, van aki teljesen új embert alkot, de mind egy helyre vezet. Az olvasó bátorságot merít és üzenetben...
Karakter; Vulpecula Black [Sirius Black ikerhúga] (Én a gif alapján képzelem el.⬇️)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mielőtt olvasni engedlek titeket el mondom, hogy ismét bővült a választék eggyel ami; A jók és rosszak iskolája
Sirius undorodva figyelte ahogy iker húga és öccse a Mardekér asztalánál ül egyenes háttal és semmit mondó arckifejezéssel. Remus pedig rajongva nézte szerelmét, pont Sirius ikerhúgát.
Vulpecula unottan hallgatta, hogy mit beszélnek a "barátai"
- Anyánk szánalmas, bábuként rángatható lánya aki a státuszért mindent megtenne - fortyongott a Nagyteremből kifele menet Sirius. - Egy diktátor aki bárkin átgázol a hatalomért, és mindenkit a földbe döngöl...
- Fogd be! - rivalt Siriusra a Lupin fiú. - Annyi mindent nem tudsz a saját húgodról.
- Te sem tudsz semmit - forgatta szemeit Sirius. - A húgom nem beszél egy félvérrel, pláne nem egy olyannal mint te.
- Miért? Milyen félvér vagyok?
- Korságos - mosolyodott el gúnyosan a fiú, a következő pillanatban pedig arca találkozott Remus öklével.
- Sirius - kiáltott kétségbeesetten Vulpecula, mikor be tudta azonosítani a verekedő feleket. Talán a lány hangja ébresztette fel Jamest aki egy pálca mozdulattal szét szedte a két fiút.
- A húgod egy csodálatos fiatal nő, aki feláldozta hosszú időre a saját boldogságát a családjáért, azért a családért ami meg sem érdemli Őt - oktatta ki Siriust a Lupin fiú miközben felállt.
- Menjünk Remus - kérte szerelmét Vulpecula.
- Egy fedél alatt éltél azzal a személlyel aki az évszázadban a legjobban megtudná neked tanítani az okklumenciát - fogta meg a Black lány kezét Remus, miközben lassan elindult.
- Veled van a baj, ha egy szavát is elhiszed - szólt Remus után Sirius.
- Hatalmasat csalódtam benned - nézett mélyen bátyja szemébe a Black lány, majd Remus társaságában elhagyta a folyosó szakaszt.
- Megint teljesen bezárkózól - rázta a fejét bosszúsan Remus.
- Sajnálom - hajtotta le a fejét Vulpecula. - Nem szeretnék, csak jelenleg magam se tudom mit gondolok, mit érzek.
- Sirius egy született barom - morgott Remus.
- Hé - lökött egy kicsit Remuson a lány -, tény, hogy most haragszom rá, de Ő a testvérem. Az ikertestvérem és az előbbi drámától eltekintve szeretem.
- Mint mondtam, csodálatos vagy - nyomott egy csókot Vulpecula hajába a fiú. - Egy nap mindenki belátja.
- Menjünk el Remus - törte meg váratlanul a hosszú csendet Vulpecula.
- Mégis hova? - kíváncsiskodott Remus.
- Roxmortsba, együtt még sosem voltunk - húzódott egy kiugróba a lány. - Te tudod az utat, én pedig tudom, hogy hol nem árulnak be minket ha keresni kezdenek. Dobd le a jó fiú maszkot.
- Irány Roxmorts - súgta a lány ajkaira azelőtt Remus hogy birtokba vette volna.
[Mini Time Skip]
- Vulpecula - biccentett a lány felé Aberforth. - A szokásos?
- Nem, ezúttal Sirius - ült a pulthoz a lány, majd hátra szólt a fiúnak. - Gyere, itt mindig találsz valakit aki megért.
- Mi történt kölyök? - tett a két fiatal elé egy-egy vajsört a férfi.
- Az elejét nem tudom, de arra mentem ki a Nagyteremből, hogy egymást ütik - pillantott a szeme sarkából Remusra a lány. - Remus nem érzi túl jól magát, ezért amennyiben megengedi felmennénk a szobába és ott fogyasztanánk el az italunkat - állt fel Vulpecula.
- Tudod a járást és szabályokat is kölyök - adta át a kulcsot a férfi, a lány bólintott és Remust maga után húzva felsietett az emeletre.
- Mióta jársz ide? - ült a kissé rozoga ágyra Remus.
- Másfél éve, eleinte csak ritkán jöttem nagyjából havonta, de mostanában inkább hetente - zárta be az ajtót Vulpecula.
- Másfél éve?
- Felnyitottad a szemem, nem bírtam tovább minden éjszakát együtt tölteni a sok aranyvér mániás lánnyal - ült le barátja mellé a Black lány. - Szeretlek és úgy érzem készen állok.
- Szeretlek - mosolygott halványan a fiú, majd elfektette a lányt az ágyon.
A többi legyen az Ő titkuk, a szobáé és a vékony falaké.
