Maffiába csöppentem

40.

3 héttel később:

- Tudom tényleg nincsen sok kedved itt lenni de tudtad hogy ez lesz .. Ha együtt dolgozunk ezzen az egészen a kicsik érkezéséig minden rendben lesz . - azért mert maga a tudat hogy a kórházban kell ennyi ideig lennem rossz. Főleg hogy sokkal hamarabb rendelt be ..de a kicsik miatt mindent meg kell tennem . Persze az hogy Hyung mellettem van jó de közben most neki is újra dolgoznia kell . Ember ő is és rajtam kívül meg van a magánélete..
- Lesz melletted egy kirendelt ápoló mondhatni a " sajátod lesz " . Bangchan gyere be ! - egy saját ápoló? Erre komolyan semmi szükség.. másoknak biztosan jobb lenne az a segítség amire nekem nincs szükségem.
- Örvendek a találkozásnak!- annyi idős lehet mint én és olyan kedves arca van .. mégis annyira ismerős.
- Chan melletted lesz amikor a párod nem lesz itt.. Hallottam hogy Hyunjin most pár napig nem lesz, az elkövetkező idő lehet ilyen lesz .. Azt hiszem ez van ha valaki egy híres művész..- hát igen ő tényleg az . Örülök annak hogy újra dolgozik és hogy képes voltam rá venni .. mert amúgy nem ment volna vissza dolgozni a gyerekek születéséig. Az élete munkája van benne .. nem hagyhatom hogy abba hagyja.
- Így legalább lesz időtök össze szokni! Chan , figyelj rá nagyon eléggé önfejű egy gyerek akkor is amikor anya örömök elé néz..- ha tovább ilyen idiótaságokat mond esküszöm kidobom..

***

- Szóval megleptek egy ilyen babaváró ünnepléssel és elsírtam magam .. nem értem miért  mert nem szoktam sokat sírni..- vissza szívóm amit mondtam szükségem van Chan-ra . Annyira jó hogy itt van mellettem és tudom vele beszélni. Kiderült hogy 3 évvel idősebb nálam és egyébként nem itt született és van kettő testvére.
- A hormonok miatt van , viszont szerintem egy ilyen alkalommal sok ember elérzékenyül.- igaz Hyunjin anyukája is könyezet és Oli is .
- Furcsa hogy ennyire nyíltan tudok beszélni veled olyan mintha időtlen idők óta ismernélek. - belső húzást érzek felé , mintha valami kötelék lenne köztünk.
- Igen .. különös érzés de megint idősebb testvérnek érzem magam . - szép a mosolya de az érzésem az hogy ez nem mindig valóságos.
- Chan ?- ..
- Igen , Felix ? - az előbb a valódit láttam.
- Miért tetted azt hogy boldog vagy ? Vagyis a mosolyod nem mindig tükrözi válogat. - az is lehet hogy most igazából  nincsen jól.
- Semmi különös. Valójában fontos hogy itt mosolyogjunk hiszen nem láthatja a   "beteg " az érzelmeket.- érthető de nem lehet jó egész nap ilyen arccal járkálni.
- Akkor kérlek itt legyél normális, úgy értve hogy önmagadat add!- a kórházi rendszer idióta.. emlékszem gyerekként mennyire bunkók voltak amikor be kellett hozni apát.. Az furcsa volt amúgy.. vidámparkban voltunk( azt kértem születésnapomra) . Szóval apa és én felületünk egy hullámvasútra .. na ott jöttem rá hogy irtózom a magasságtól ..szépen szólva beájultam. Apa annyira megrémült hogy amikor a kocsiba ültetett bevágta a fejét és.. hát ja rám ájult.. ilyen mondhatni furcsa de vidám emlékekkel van tele a gyerekkorom.. és anya tényleg alig jelenik meg benne .
- Azt hittem hogy valami baj van aztán jöttem rá hogy éppen időt utazol..- azt hiszem Chan képes az elmémben olvasni.

- Felix, amikor kell este is itt maradok ezért megadom a számom. Tudom hogy a párod próbál itt lenni mindig de ismerem a munkásságát. Szóval valószínűleg lesz olyan hogy nem tud be jönni.- igen erre én is számítottam amikor vissza küldtem dolgozni. Aggódtam hogy mi lesz velem akkor de már itt van Chan szóval nincs mitől félnem.
- Örülök annak hogy a doki most először valami jót tett velem .. haha ide adott téged .- hülye húzásai vannak néha.
- Én is! Nem lesz semmi probléma amíg melletted vagyok, szóval bízd rám magadat!- már meg tettem azóta hogy itt van .