Maffiába csöppentem

51.

10 hónappal később :

- Édesem, mond el kérlek még egyszer hogy mik kellenek a boltból..- hogy lehet néha ennyire gyagya.. A telefonjába is listát írtam és papírt is nyomtam a kezébe, mégis mindig el felejti.
- Kezd látszódni az öregedés, drágám.- imádom cukkolni.. Ma van az ikrek születésnapja ami őszintén nem kicsit elképesztő, eltelt egy év.  Észre se vettem és már kusznak majdnem hogy járnak.. Néha néha már feltudnak állni. Amikor Olivia először látta ezeket a kísérleteket nem hitt a szemének. Állítás szerint a gyerekeim zsenik mert sok ilyen korú gyermek ezt még nem tudja meg  csinálni. Márpedig ahogy utána olvastam nem meglepő ha ilyen korban már képesek ezeket csinálni.
- Hát ez van drágám, egy nagypapával élsz együtt. Minden megvan a torta a gyertya is és a kellékek is , most azt nem tudom milyen ajándékot is kell vennem.  Azt beszéltük hogy nem szeretnénk nagyon sok ajándékot venni.. Hiszen még kicsik úgyse fognak emlékezni erre, mondhatni ez igazából miattunk van.- igen, ezért is gondoltunk arra hogy fejlesztő játékokat adunk majd nekik. A család többi tagja is is biztosan el fogja őket halmozni mindennel. 
- Azt hiszem 1-1 ajándék elég lesz nekik, a szüleid és a nővérem valószínűleg megint egy szobányi dolgot hoznak majd. - imádom amikor hallom a nevetését.
- Neked kell valami, baba?- még jó hogy kérdezte. Az utóbbi időben nagyon vágyom az édes dolgokra.. szomorú ezt bevallani de az itthoni raktár készletem már nem a régi.
- Minden édesség amit látsz hozd el! Siess haza, szereltek . - újabb kuncogás.
- Nemsokára otthon vagyok édes, szeretlek !- legyen is úgy.

- Ahh kopogtam de nem hallottam a választ,remélem nem baj ha beengedtem magam. - az én emlegetett nővérem.
- Éppen Hyunjin-al beszéltem. Nem gondolod hogy kicsit hamar jöttél át?- nyúltam keze felé a hatalmas zacskóért.
- Ne is gondolj rá a te állapotodban!- egyből kikerült majd a pultra kezdte pakolni a dolgokat.
- Mondtam hogy nem kell így védened mindentől.. Hoztad azt amit kértem? - csak egy huncut mosoly majd elő húzta a két kis cipőt a zacskóból.
- Jaj istenem de imádnivaló! Tudtam hogy téged kell ezzel megbíznom. - emlékszem amikor az ikreknek volt ilyen picike lába..
- Sírj nyugodtan , ezt most be fogom tudni a hormonoknak. Egyébként akkor ma fogja megtudni?  Hogy tervezed neki elmondani?- ez az amit még nem tudok.. azt hiszem mielőtt mindenki átjön fogom elmondani a nagy hírt.
- Amikor te haza mész és Hyung vissza jön azt hiszem akkor.. most még alszanak az ikrek de akkor lesz az etetés idő. Azt hiszem egy kicsit meg fogom tréfálni. - kíváncsi leszek  hogy  mennyi idő után jön rá mi a helyzet.
- Akkor azt hiszem sietni kell a díszítésel, nemsokára négy lesz és ha jól számolom  a párod is egy órán belül itt lesz. - pontosan nincsen sok időnk. Hatra beszéltük meg a nagy családi parti kezdetét.. nem tudom képesek leszünk  e mindent egybe tömöríteni.
- Akkor húzzunk bele! Te minden apróbb dolgot csinálj meg és nehogy megint székre állj..- jó ezt a múltkori esés óta megkapom folyton.

Hyunjin szemszöge :

Komolyan nem értem miért kellett megint idiótáknak kereszteznie az utamat.. Azt hiszem kevesebb mint egy óra alatt végzek de ebből közel három óra lett.. Fél hat van és a családdal hatra beszéltük meg a nagy buli kezdetét..
- Édesem, ne haragudj hogy késtem de sok idióta volta kábé mindenhol. - nem igazán tetszik ez a némaság.
- Szia, bocsi éppen az etetés van remélem nem baj ha nem mentem eléd. - még mindig olyan gyagya mint volt.
- Semmi baj, maradj a kanapén én addig kipa..- mi az kis doboz az asztalon . Szerelmemre néztem aki csak egy pillanatásra méltatot.
- Felix ez.. - a székre raktam a zacskókat majd a dobozért nyúltam.
- Valaki küldte neked! - nem tudom miért de remegő kézel a dobozért nyúltam majd lassan leemeltem a tetőt róla.. Egy pár cipő és egy.. álljunk meg egy picit.
- Édesem ez azt jelenti.. - dobozzal a kezembe megindultam szerelmem felé.
- Meglepetés, apuka!- könnyek gyűltek a szemembe.
- Azt mondod hogy újra?! Sikerült?!- rogytam Felix elé.
- Igen, újra apuka leszel!- fél kezében lányunkat fogta másikkal a hasát simította.
- Én.. Istenem én.. - amilyen óvatosan tudtam hasába furtam fejemet.
- Boldog vagy? - már ő is sír, lehet hallani a hangján.
- Nem is tudom elmondani mennyire! Nagyon nagyon boldog vagyok! - húzódtam el tőle majd szájára hajoltam.
- Meglepődtem amikor megtudtam de nagyon boldog vagyok, vele együtt lesz teljes a családunk . Itt vannak az én gyönyörű ikreim mégis volt egy különös üresség éreztem ..Amikor megtudtam hogy újra babánk lesz ez az üresség megszünt. - el kellett volna ezt mondania.
- Gyagya vagy mint mindig de én úgy szeretlek! - vettem át kezéből a kis hercegnőt majd adtam át a másikat.
- Ne nézz etetés közben mert zavarba jövök..- éppen azért nézem így..
- Hyung, elmondod majd te a többieknek? Szerintem ezt neked kéne közölni velük, de előtte ki kellene pakolni a dolgokat amiket hoztál. - már van is egy jó tervem arra hogyan tudasuk a többiekkel.
- Várj hova mentek?- mi ez a meglepődöt hang..
- Egy kis büfiztetés majd ruha csere utána mindent kipakolok, torta már a hűtőben van szóval ne aggódj. - egyből meg nyugodott, bár nem is tudom miért húzta fel magát.
- Azt viszont most elmondom, hogy ennél a terhességnél ha egy pillanatra is túl terheled magad koráhozba töltöd a hátra lévő időt. - sejtette hogy ezt fogom mondani hiszen csak kuncogot. Nem hittem volna hogy egyszer ilyen boldog életem lesz és családom. Olyan ember van mellettem akit mindennél jobban szeretek és annyi mindent adott nekem. Folyton azt mondja hogy én voltam aki értelmet adott az életének pedig ez fordítva van. Új értelmet kapot minden úgy hogy ő és a gyerekek mellettem vannak.

~ The End. ~