Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

90. rész (18+)

Lassan (inkább kibaszott gyorsan) levetkőztünk. Levi belém nyomta egyből 2 ujját, mire szabályosan felsikítottam.

- Nyugi kislány, meg fognak hallani. - csapta meg a fenekem

- Akkor kezdj már velem valamit basszameg! - szenvedtem attól, hogy mennyire kívántam őt

És ekkor semmi kérdezés, semmi engedély nélkül hatolt belém, amitől hangosan felnyögtem.

- Shh! Semmi baj, ne hangoskodj! - csókolta meg a számat

- Be... Bezártad? - ennél értelmesebb mondatot nem tudtam kimondani, így hát csak reménykedni tudtam, hogy ért engem

- Nem, de úgy sem jön fel most senki. - rántotta meg a vállát Levi

Aztán lépéseket hallottunk a lépcső felől, így Levi azonnal magunkra húzta a takarót.

Vártunk egy kicsit, de mivel nem jött be senki, folytattuk, amit az előbb elkezdtünk.

Éppen a végénél jártunk, mikor kinyílt az ajtó, és Kevin lépett be rajta.

- Na látjátok, pont ezért nem bízok bennetek. Tudjátok mit? - semmi válasz, kellemetlenségünkben csak meredten bámultuk őt - Csináljátok, de ha teherbe ejted a Natit, ne számítsatok rám. - majd egy gúnyos nevetés, és az ajtón kilépve behúzta maga után - Ja és még valami. - jött vissza egy pillanatra - Tőlem soha többet ne kérjetek semmit! Én is egy dolgot kértem, amit nem tartottatok be, ennyi. - majd végleg elhagyta a szobát

- Beszélni kéne Manuval nem? - kérdeztem

- Lemehetünk, beszélj vele. - simította meg a hátam, miközben felöltözött

Mire leértünk természetesen mindenki tudta mi történt az emeleten, viszont ellentétben Kevinnel senkit nem érdekelt, csak őt.

- Nem baj, csak picsáskodik a csávó, tudod milyen. Senkit nem zavar, hogy ti mit csináltok. Nem ez a legnagyobb baja egyikünknek sem. - súgta a fülembe Manu

- De telibe látott minket! - temettem kezeimbe az arcom

- És? Én is nem egyszer láttalak titeket, de sosem akadtam ki ennyire, mint most a Kevin. Sőt, nem csak most, folyton. Nem értem mi baja van, de komolyan. Biztos féltékeny, lehet nem ment bele a baszásba a Viki. - nevette el magát

- Istenem Manu, mit is vártam tőled... - sóhajtottam mosolyogva - Hálás vagyok, hogy te is mellettem vagy. - öleltem meg

- Szeretlek, bár a nővéredet jobban. - mondta mosolyogva

- Ha nem mondod, rá se jövök. - nevettem - De... Mi van, ha a Kevin faszságokat képzel el, miután látott ruha nélkül? - remegett meg a hangom, de Manu nem teljesen értette mire utalok a "faszságok" szóval - Hát, hogy perverz gondolatai voltak, tudod...

- Biztos nem kicsi, azért annyira nem hülye, higyj nekem. - mosolygott biztatóan - Én is rátok nyitottam már egy párszor, mégsem jutott semmi hülyeség eszembe. Nem vagyok pedofil! - nevette el magát, de én teljesen komoly arckifejezéssel néztem rá, így egyből levette, hogy nem vicces - Jó, azért meg ne ölj! - tette fel védekezés képpen a kezeit