Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

48. Fejezet: 10 év múlva

E/3

A párizsi utcák szinte hemzsegtek a látogatóktól és a helyi lakosoktól. Mindenhol rengeteg kisbolt nyitotta meg reggel a kapuit, hogy kitűzőt, plüsst vagy valami exkluzív dolgot szerezzen be a hősökről, akik tíz évvel ezelőtt megmentették a Földet.

Ennek nevében a parkban még több szobrot is állítottak fel az Eiffel-toronnyal szemben. Egy óriási csoport foglalta el a park egyik legjelentősebb részét és akörül voltak egyesével is a hősök kiállítva, hogy mindenki készítsen egy-egy szelfit.

Csak egy fiú gyerek nézte némán Fekete Macska szobrát. Se nem fotót, se mást nem akart a jelmezes hőssel, csak nézni. Szőke hajtincsei rakoncátlanul lógtak a fiú fejtetején, néha zavarában meg is mozdította.

- Mit csinálsz, Alphonse? - sétált közelebb az édesanyja a fiúhoz.

- A suliban tanultunk róluk - szólalt meg a kisfiú, majd az anyjára nézett. - De a többiek nem tudhatják az igazat a tesómról.

Emily csendben elmosolyodott a kisfiú reakcióján. Pár nappal ezelőtt úgy döntöttek elmondják az őszintét neki, mert elég nagy hozzá, hogy tudja ki is volt a bátyja és a nővére. Le akart tér felni hozzá, hogy egyenesen a szemébe nézzen, amikor hirtelen egy ismeretlen gyerek is felbukkant, elrohant a szobor mögött. Egy fiú lehetett, kék hajfürtökkel és gyors léptekkel. Ezek után követte egy barna hajú kislány, de ő már egy másik szobornál vagyis amelletti víztócsából tűnt elő. A nő ekkor felállt és figyelte az eseményt, a gyerekek a csoport szobornál álltak, alig lehettek hat évesek, és persze nem ketten voltak. A barna hajú kislányból már kettő volt, ikertestvérek lehettek. Mellette volt még egy sötét hajkoronával rendelkező kislány és még egy fiú, akinek a hajszíne kékesnek hatott.

- Nyugi, anya - szólalt meg egy ismerős hang Emily mögött. - Haza jöttünk.

Emily megpördült, amikor háta mögött meglátta legidősebbik gyerekét... felnőtten. Bár a kamerában sokszor látta már, a hatás így személyesen volt sokkoló. Bár a fia nem sokat nyúlt, de annál szélesebb válla és mellkasa volt. A haja továbbra is rakoncátlanul lógott a fején, de most már nem csak egy két fekete tincs volt a fején, hanem kicsivel több. Az időjárás miatt rövid fehér felsőt viselt, így játszódott a jobb karján a zöldes tetoválás, és az ujján a két gyűrű.

A fia mellett pedig a felesége állt, a pöttyös jelmezbe virító hős, álarc nélkül. A haja hosszan le volt engedve, de pár rózsaszín tincs kitündöklött, amit egy fonásban hagyott és az arcán nem volt látható az elmúlt évek.

Mielőtt még megszólaltatott volna Emily, Alphonse fordult a férfihoz és egy bátortalan lépést tett felé.

- Te lennél a tesóm?

A férfi végül elvigyorodott, és csak megborzolta a kisfiú haját.

- Igen, én lennék Adrien.

Sziasztoook!

Előzőhöz képest ezt a fejezetet rövidre akartam csinálni. Persze tudnák még mit írni erről is, de innentől a ti fantáziátokra bízom a dolgot.
Mindjárt elbőgöm magam, szóval próbálok rövid lenni. Ez az első olyan történetem, amit tényleg befejeztem... szóval nem igaz, mert rengeteg novellát is írtam és azok is készek, szóval fogalmazok máskép. Első több kötetes regényem, ami be is lett fejezve. Igaz néha kapkodtam, néha pedig hatszor újra írtam a jelenetet, de nagyjából olyan lett amilyennek szántam. Szóval köszönöm a bíztatást mindenkinek, és hogy velem tartottatok. Köszönöm, hogy a toplistákon ennyire (sokszor) első helyre toltátok a történetemet, és sokszor megírtátok, hogy folytassam.
Elnézést kérek a karakterek picit rossz fényben feltűntetését, Natha pl jó példa erre, és néha picit módosult az eredetihez képest a dolog.
Szóval köszönöm mindenkinek és köszönöm előre annak is, aki véleményt fog ezek után írni. Bírom a kritikát😉

Sziasztoook!