Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

3. fejezet: Maravakok

Alya/

Reggel gyorsan berohant az iskolába, és így megelőzte Marinettet, és Alexet is. Bár velük is akart beszélni Sophiról, először a csapat többi tagját akarta megkérdezni, amibe eléggé különös módon beletartozott Cloé is.

- Sziasztok! – rohant be a terembe, és rakta le a táskáját gyorsan a padra.

Szerencséjére még csak Cloé és Nino tartozkodott a terembe. A fiún látszott hogy fáradt volt, és ezt őszintén sajnálta. Cloén, mint mindig, most se látszott az alvás hiány vagy akármi más. Az arcán a festék eltűntette az álmatlanságát és kimerültséget. Biztos volt benne, hogy ő se volt.

- Késtél, Alya. Tudod mennyit kockáztatunk, ha lebuktok? Miről van szó?

- Beszéltél Sophival?

Cloé továbbra is fenntartotta az öt méter távolságát, és ez nem csak abba tűnt fel, hogy nem közeledett a lányhoz, hanem az eléggé mogorva stílusa. Nino ennek ellenére megpróbált barátságos lenni, miközben egyikük se kedvelte annyira a lányt. Bár próbált most már barátságos lenni, de ez nem a szóhasználatában tűnt fel, hanem a teteiben.

- Sophi? Reina barátnője itt van? Mit keres itt?

Alya röviden vázolta a lánynak, hogy mit mondott Sophi, és mit ajánlott fel neki. Cloé meglepően nem szakította félbe a lányt, és türelmesen végighallgatta. A végén, mint Nino is meglepődött az elutasításon.

- Miért utasította el? – szólalt meg Cloé. – Fura ez a lány... Miért most jött?

- Hogy érted? – szólalt meg Alya.

Cloé megfordult, majd a táskájából előhalászott egy kitépett újságcikket és a párnak nyújtotta. Bár a papír még újnak tűnt, a cikk legalább két hónapos volt.

- Megkérdtettek, hogy nyomozzak a Szövetség után, és az egyik újságíró ismerősöm ezt küldte el tegnap.

Alya és Nino a lap felé hajoltak, és megnézték a címlapot, majd a címet. A cím alatt egy színes kép volt, amely egy leégett épületet ábrázolt. Persze sok ilyen épületet lehetett látni, de Alya biztos volt benne, hogy ez pont a Szövetség épülete volt, persze ami maradt belőle.

- Szóval egy hónappal ezelőtt égett le az épület. Áldozatok száma pedig ismeretlen. Az ismerősöd rájött ki a tettes?

- Nem. A tettes mai napig ismeretlen, az iskolát pedig bezárták rá pár napra. De eléggé különös...

Hirtelen kinyílt az ajtó, amire mind a hárman összerezzentek, de amikor meglátták Marinette megviselt arcát egy pillanatra megnyugodtak, majd következőben már a lány miatt aggódtak. Főleg, hogy őt nem követte Alex jellegzetes alakja.

- Mari... Alex hol van?

Marinette/

Lány reggel korán kelt fel, és máris lerohant Alexhez, aki a nappaliba aludt. A fiú nagyon nem nézett ki jól, a láza nem ment lentebb, és sajnálatos módon a fiú nem ébredt fel.

- Alex... kérlek ébredj fel.

- Marinette – nyitotta ki az ajtót édesanyja, és sétált be a konyhába.

Édesanyja ránézett aggódva a lány arcára. Tudta mennyire sokat jelentett a lányának Alex, de tudta, hogy mennyire nincs jól a fiú.

- Anya...

- Éjszaka egyszer fent volt, bevette a gyógyszereit.

Marinette a fiúra nézett újból, és bár piros volt az arca, mégis látta hogy mélyen alszik. Lehet, hogy tényleg nem lenne jó ötlet, ha felébresztené.