Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

6.fejezet: Szirén éneke

Marinette/

Sötét volt, az utcákat a pislákoló lámpa fénye világította be, de csak annyira, hogy az ember megtudja különböztetni a különböző házakat, és épületeket a haza felé tartó úton. Marinette Katicaként ugrándozott a tetökön, és figyelte a környezetet, de senkivel nem találkozott a késő esti őrjárat során.

Miután megállt az egyik tetőn, a szemköztin észrevett egy fekete árnyékot, amely gyorsan suhant tovább. Katicát a kíváncsiság hajtotta, így úgy döntött követi ezt a fekete árnyékot, amely az Eiffel torony felé tartott.

Hiába volt Katica gyors az árnyékot addig nem ért utol, amíg nem ugrott fel az a torony legtetejére, és nem állt meg. Egy ideje sejtette, hogy kit követett, de nem merte elhinni addig, míg nem látta a lámpafényben teljesen ismerős zöld-fekete ruházatát.

- Macska!

Ugrott fel közvetlen közelébe a fiúnak, aki még mindig szótlanul áll a torony tetején. Ekkor jelent meg Katica szeme sarkába egy kék árnyék is, aki nem közelítette meg őket.

Macska végül megfordult, de ahogy Katica szemébe nézett, úgy szúrta át valaki vékony testét, és úgy kezdett lefelé zuhanni.

- NEEE!

Remegő testtel ébredt. Hiába ébredt fel a szemében könnycseppek gyűltek össze, amely azonnal a párnára esett...

- Macskaa... Az én hibám... Az egész... az én hibám...

Miközben sírt, érezte, ahogy valaki megérintette a vállát, majd próbálta magához téríteni, de egyáltalán nem sikerült. Fájdalmai voltak, és bűntudata, ami miatt hagyta meghalni a társát.

Az idegen végül magához ölelte a lányt, mire Marinette hirtelen átölelte, és ölébe sírta ki magát. Akárki is lehetett, megnyugtatta a lányt, és egy idő után abbahagyta a sírást, és mély álomba merült ismételten.

Korán reggel ébredt fel újból Marinette. Ahogy kinyitotta a szemét, és felült az ágyában sokkal kipihentebbnek érezte magát, és ezentúl még nyugodtnak is. Emlékezett az álomra, és az ismeretlenre, aki végül leült mellé, de ahogy körülnézett a szobába senkit se látott. Eszébe jutott az, hogy talán Alex lett jobban, és ő jött fel hozzá, ami reménységgel töltötte el. Jobban van a fiú!

Gyorsan felvette a papucsát, és rohant is le a lépcsőn, hogy megnézze hogyan is van a barátja, amikor csalódotton látta meg, ahogy édesanyja ült a fiatal srác mellett.

- Hogy van? – szólalt meg a lány.

Édesanyja aggódva nézett lányára, majd újból a magyar fiúra, aki továbbra is az ágyba feküdt.

- Még mindig magas a láza, és nem tér magához.

Ahogy Marinette nézte a fiatal srácot az ágyba, elszomorodott, és el is felejtette az éjszakai titokzatos látogatót. Miért nem épül fel, miközben minden lehetőség meg volt arra, hogy jobban legyen?

Miközben a fejét lehorgasztotta nem vette észre, hogy édesanyja felállt a fiútól, majd a lányához sétálva átölelte őt.

- Minden rendben lesz, Marinette. – szólalt meg. – Alex erős fiú.

Marinette aprót bólintott, és közben a könnyeivel küszködött. Miért nem volt elég erős, hogy megvédje saját magát? Ha Natha nem szállt volna rá, akkor lehet, hogy nem is lett volna semmi baja, és akkor nem is tartanánk itt. Akkor talán...

Persze akkor se túlságosan is jobban, gondolta magában. Alex más miatt lett beteg, úgy mint Krav is, de ez nem nyugtatta meg.

Miután az anyja elengedte, a lánya szemébe nézett, aki továbbra is bánatos volt. Nem mondhatta el az igazat neki sem, és így a bűntudat még jobban marta. Eddig úgy gondolta, hogy ezzel védheti meg legjobban őket, ha eltűnteti a személy azonosságát, de most úgy érezte, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Talán tévedett ezzel kapcsolatban.