Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

22.fejezet: Tükrök Tragédiája: Nooro és Manto

Sophi/

Csendben figyelte kettőjüket, ahogy Manto állt vele szemben, és Nooro ott lógott a falon. Bár fél homály volt, és a külső világítás is épphogy bejött az apró cellába, Sophi így is látta, hogy milyen sok ütést mértek a fiatal kwamira. A lila színű bőrén sebek voltak, néha pedig eltérő színű foltok. 

- Ki volt ilyen elmebeteg? - szólalt meg alig halhatóan. 

Manto végül összeszedte magát, és odasietett Noorohoz. Bár nem volt nála se kulcs, se valami tárgy, amivel kiszabadíthatná a kwamit, végül mégis sikerült neki leszednie a karjairól a láncokat, így Nooro a földre zuhant.

A barna kwami végül letérdelt hozzá, és megpróbálta felmérni a sérüléseit a kwaminak. Sophinak elég volt azt látnia, hogy a lila kwami hátán egy hatalmas seb tátong, amely...

- Mindjárt rosszul leszek - a szája elé tette a kezét, és megfordult, mert ezt már nem igazán tudta tovább nézni. A kwaminak, a pillangó kwaminak levágták a szárnyait....

- Hogy merte bántani a saját testvérét? - szólalt meg Manto alig halhatóan.

Sophi sajnálkozva, de mégis megfordult, és látta, ahogy Manto megpróbálja egy ronggyal letisztítani a sebét a sérült kwaminak. Bár Nooro továbbra se tért magához, mégis... Manto törődött vele. Sophi látta, ahogy a könnyeivel küzdött a kwami, és ez elkeserítette. 

- Hercegnő... indulnunk kell - jelent meg újból az őr, aki eddig segített Mantonak. 

Ahogy az őrre nézett, meglátta még az utolsó pillanatban, ahogy a kardját letisztította, és elrakta.

- Ne hívj, hercegnőnek... Nem vagyok az. Segíts inkább Noorot hozni. Elbántak vele...

- Nekem mindig a hercegnőm maradsz... Manto. 

Miután felsegítette a sérült Noorot elindultak, Sophi pedig csendben, aggodalommal telve indult utánuk. 

Marinette/

Mély levegő, és hideg talaj. Ez a kettő elég volt a lánynak ahhoz, hogy végre megnyugodjon. Miután véget tért az eljegyzési vagy nem tudni milyen étkezés, Tikky visszavonult, és így végre egyedül lehetett a szobájában. Vagyis Marinettel...

Marinette végül felnézett a padlóról, az ágyra tekintve, ahol kwamija hassal feküdt, és nem igazán akart megmozdulni. Fogalma se volt, hogy hogyan jutottak el erre a pontra, de kezdett aggódni a kwamija miatt. Zrag egyáltalán nem volt szimpatikus neki, és az se nyugtatta meg, hogy a tragédia árnyéka már a feje felett lebegett. 

Két kopogás. Ez a hang elég volt ahhoz, hogy a lány újból felébredjen és kwamijával együtt keressék a forrását. Ahogy a hang újból megismétlődött meglátta, ahogy egy fekete árnyék az egyik ablak párkányon ült, és várakozott. Marinette egy ideig nem tudta mi történik, míg meg nem látta ahogy Tikky fel nem árt hirtelen, és rohanva kinyitotta az ablakot hogy beengedje az illetőt. 

- Plagg! Megőrültél? Mi van, ha meglátnak??

Mielőtt még a kwami tovább folytathatta volna a kérdéseit, Plagg átnyújt a párkányon és magához rántotta Tikkyt, és így megcsókolta őt. Marinette csodálkozva nézte a jelenetet, soha nem tudta elképzelni kettőjükről... bár igazat megvallva már többször utaltak rá, de ez a valóságban mégis másképp nézett ki. 

- Meglepő együtt látni őket - szólalt meg mellette egy fiú hang.

Marinette annyira megijedt Adrienn hirtelen közelségétől, hogy egy pillanatra el is felejtette, hogy a földön csücsül szelemként, és így a felpattanása, és ellebenésével elvesztette a pontos irányát és így fejjel lefelé lebegett egy ideig, ami Adrienn arcára egy kis mosolyt csalt. Bár emiatt pedig Marinette elpirult, és kellemetlenül érezte magát ettől.