Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

19. fejezet: Egy ismeretlen helyen

Reina/

Ahogy magához tért egyáltalán nem tudta, hogy hol volt. Az orráig nem látott el, és ezenkívül még az ízületei is fájtak, főleg a jobb bokája. Mintha kificamodott volna.

- Vixx...

Emlékei totálisan kiestek, utoljára arra emlékezett, hogy Eiffel torony felé tartottak Vixxel, és ő... átvette az irányítást a testén.

- Vixx, hol vagy?

Lehet, hogy vesztettek és egy sötét szobába zárták be? Ahogy a füléhez nyúlt kiderült, hogy erre kicsi volt az esélye, mert a fülbevalója hasonlóan a fülcimpán volt, sértetlenül. De akkor hol volt Vixx?

Próbált felállni, ahogy a falnak támaszkodott, de ahogy egy picit is megmozdította a lábát, azonnal befájdult és ezzel visszakerült a földre.

- Mi történhetett?

Amikor már feladta, hogy felkelljen, messziről fényforrást vett észre. Aprónak tűnt először, de Reinának feltűnt, hogy akárki is okozta a fényt, az illető közeledett feléje. Már csak azt kellett eldöntenie, hogy barát vagy ellenség, és hogyha ellenség, hogyan fog védekezni. Hiába tapogatta ki a környezetét, a nyirkos köveken kívül semmit nem talált.

Ekkor már elég közel volt az illető, hogy észrevegye mattat valaki, és így ráirányítsa a lámpa fényét, és így teljesen a szemébe világítson.

- Reina? – hallotta meg az idegen hangot, amit pár pillanat alatt be is azonosított.

- Marinette? – lepődött meg a lány. – Mit keresel itt?

Reina sok mindenkivel szívesebben töltötte ezt az időt, de Marinettel nem szívesen. Nem csak azért, mert nem beszélt a lánnyal, hanem azért is amit a mai (ha egyáltalán ma volt még) napon tett. Cserben hagyta az egész csapatot.

- Ezt én is kérdezhetném. Egy földrengést okoztál, és ezzel lezuhantunk a föld alá.

Szóval ez történt, nézett fel a lány a sötétségbe. Valami alagút rendszerben lehettek, lent a föld alatt, egyedül, erősítés nélkül. Marinette-tel.

- Vixx csinálta, nem én – szólalt meg, de a végén meg is bánt. Hogy magyarázhatná el a lánynak, hogy fogalma sincs mit keresnek itt, miközben Vixx átvette az irányítást... Mi értelme volt ennek az egésznek.

- Megsérültél? – szólalt végül meg, hogy megtörje a csendet.

Reina abbahagyva az önmarcangolást észrevette, hogy Marinette már mellette térdelt, és sérült lábára világított. Ahogy a nadrágja megszakadt láthatóvá vált, ahogy belilult a bokája, és így képtelen volt mozogni.

- Ja, de nem vészes.

A lány hirtelen felállt, és körbe világította a teret, ahol voltak. Reina így észrevehette a nedves, mohás köves falakat, és a két méter magas mennyezetet, ahonnan apró cseppekben víz csöpögött. Nem messze pár fadarabot is észrevett, de mielőtt még megszólalt volna Marinette elindult.

- Sínbe rakjuk a lábadat, és akkor tovább tudunk indulni.

Mielőtt még megtudott volna szólalni, Marinette tovább ment. A mobilfényével meglátta, hogy pár faléc volt a közelükben, amiből kettőt Marinette felvett és a lányhoz hozta. Nem tudta hova rakni Marinette viselkedését, eddig úgy gondolta, hogy utálta, de mi van ha nem?

- Kellene valahol egy rongyot keresni, amivel körbe köthetnénk a bokádat.

- Miért segítesz?