Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

46. fejezet: Az egyetlen egy lehetőség

Adrien/

- Reina még mindig nem ébredt fel? - szólalt meg Márk a laptop beszélgetés közepén.

Sophi mielőtt még ágynak zuhant elmondta, hogy szerzett egy laptopot a Földről, és a polgármester szervezett nekik közvetlen kapcsolatot, amit még használhattak kommunikációra. Egy ideig...

- Nem, még nem - tette hozzá Adrien, és igazította meg a fekete hajtincsét, ami megint a szemébe lógott. - Ketten vagyunk Alexxal jelenleg, akik ébren vannak, pedig körülbelül három hét telt el a harc óta.

És ez igaz is volt. Nino Sophi után másnap esett össze, és azóta mindegyiküket ők látták el. Persze, amióta édesanyjával beszélgethettek távolról egymással picit jobb volt. Megegyeztek, hogy csak akkor mennek vissza arra az egy napra, ha már mindenki fent van, de az még nem tudni meddig tart.

- Te jobban vagy? - szólalt meg édesanyja.

- Napról napra - mosolyodott el a fiú. - Plagg sokat segít, hogy ne romboljak le semmit se.

- Odamegyek hozzátok! - szólalt meg a férfi hirtelen. - Lányom mellett kellene lenni...

Már Adrien is elkezdte volna, hogy ez nagyon nem jó ötlet. Lehet, hogy ha hősként is jönnek hatással lenne a légkör és az atmoszféra, ami miatt átok feltörés nélkül itt ragadnának.

- Nem javaslom - jelent meg mellettem teljes alakban Plagg. A kamera a hatására picit vibrálni kezdett, de más nem történt. - Nem szabad senki másnak itt ragadni rajtunk kívül, és ez így helyes...

Bár többiek még nem ébredtek fel, de négyen megegyeztünk, hogy nem engedünk mást a Holdra, hogy mellettünk legyen. Ez így is eléggé rossz, és ez látszott Márk arcán is.

- Szóval várjunk...

- Adrien! - jelent meg hirtelen a földből Krav. - Alix felébredt!

Adrien ekkor hirtelen felállt, és leporolta a holdi port a ruhájáról.

- Mennem kell, később még hívlak titeket!

- Vigyáz magatokra!

Adrien köszönés nélkül kinyomta a telefonhívást, majd becsukta a laptopot, és elindult gyorsan a kápolnához, a lejáratához, amit ébredésük után tisztítottak meg. A sok törmeléket, amit Zrag okozott eltűntették, és így könnyebben tudtak felszínen lenni, mint korábban.

Krav felvette az emberi formáját, és előre indultak a folyosókon. Adrien már ismerte az összes szobát, mert volt idejük felfedezni. Egy teljes bázist épített ki Zrag, ami ekkor jól jött. Szóval Alix szobájába eléggé gyorsan leértek, ahol a lány már felült és éppen Alexxel beszélgetett.

- Nem tudtam a fiatalabbik énemet megállítani - szólalt meg magyarázásképpen. - Elnézést, hogy nem mondtam el nektek korábban, de nem tehettem. Ennek így kellett lennie... - sóhajtott fel hangosan.

- Alix... - sétált bentebb Adrien. - Alex...

- Elmondta, amit tudnom kellett, igen. Így jobb ha elmondom, mi történt velem tíz évvel ezelőtt...

- Tíz év? - lepődött meg.

Alix bólintott egyet, miközben leszedte magáról a takarót. A pléd, és minden ruhadarab elhasználodottnak tűnt, mintha több éve nem mosták ki, pedig ez nem volt igaz. A lány, amíg nem volt magánál idősödött, és fiatalodott, ahogy a körülötte lévő tárgyak is. Eléggé problémás volt a kezelése is.

- Igen, annyi idővel korábban löktem bele Wamenyiket a paradoxon kapuba, hogy legyőzzem az egyik legveszélyesebb ellenfelünket, és ne okozzak bajt többet. Paradoxon kapuban sok féle valóságot élhettem át, ahol folyamatosan üldöznöm kellett Wamenyiket, és megoldást találni, hogy véglegesen legyőzzem... - végül a takaróra nézett, és elgondolkozott valamin. - Tudtam, hogy nem használhatom a Fluff teljes erejét, de a végén csak azzal tudtam legyőzni... De akkor már eltelt rengeteg év, és egyetlen egy tervem van, visszajönni a kezdéshez, és ezt megakadályozni...