Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

10. fejezet: Mi is történt a harc közben?

Alya/

Csendben ültek az Agreste kúriában, miközben várták, hogy Reina ellássa normálisan Alex sérüléseit. Bár Alya Adrienn torkának esett volna a harc után azonnal, de amikor meglátta, hogy Adrienn mennyire kimerült, elvetette az ötletet. Bár nem értette, miért is kellett eltűnniük a téli harc után azonnal, minden magyarázat nélkül, és miért kellett kétségekben hagyni Marinettet, aki szó szerint összeroppant, de rájött, hogy semmit se oldana a felesleges kioktatással. Marinette csendben ült az egyik széken összekuporodva, maga elé nézve, miközben Adrienn vele szemben foglalt helyet. Biztos, hogy Adrienn most időt akart adni Marinettenek, emiatt se ült le mellé, de ezzel pont nem értett egyet Alya. Marinettenek támogatás kellett, nem távolság.

Végül a csendet, a lépcső nyikorgó hangja zavarta meg, ahogy ketten elkezdtek lejönni. A hang bár halk volt, mégis eléggé tisztán lehetett ezt hallani, mert a közelben egyetlen egy járó jármű nem törte meg az éjszakai csendet. Még akkor is csönd uralkodott, amikor kinyitották az ajtót, és beléptek az étkezőben Reina, aki továbbra is fáradt tekintettel nézett végig a társaságon és Alex, aki egy fokkal jobban nézett ki. Bár még nem állt stabilan a lábán, ezt mutatta, hogy gyengéden Reinára támaszkodott, de az arcába visszatért az egészséges szín. A jobb karját egy vastag kötés takarta, amely egy kendővel fel volt erősítve a vállára, hogy nehogy tovább erősítse.

- Alex! – ugrott fel azonnal Marinette, ahogy meglátta a fiút. Minden bizonnyal oda akart menni hozzá, de a lendületét elvesztette, ahogy tekintete találkozott Reináéval.

Miközben a levegő újból megfagyni látszott, Reina segítette leülni a fiút, közvetlenül Marinette mellé úgy, hogy ő kerülte a lány tekintetét, hogy még véletlenül se találkozzon vele még egyszer, majd megkerülve a hosszú étkező asztalt leült Adrienn és Sophi közé.

- Jobban vagy, Haver? – törte meg a csendet Nino.

Alex felsóhajtott egyet hangosan és gyengén, de biccentett egyet.

- Fogjuk rá, Nino.

- Szuper! – szólalt meg kicsit irronikusan Cloé, akivel eddig nem igazán foglalkoztak.

A szőke lány az ablakot támasztotta. Az eredeti személyiségéhez képest meglepő volt azt látni, hogy nem támadta le se Adriennt és még nem küldte hidegebb éghajlatra a fiatal szőke lányt. Tudta Alya, hogy sokban megváltozott, de azt nem remélte, hogy Adrienn személye nem hozz ki belőle semmi Cloésat.

- Elmondanátok, hogy merre császkáltatok, miközben mindenki halottnak titulált?

Szóval szívjuk vissza előbbieket, Cloé nem igazán változott. Igaz, hiányolta Adriennt, de úgy tűnt jobban volt dühös rá, mint hogy elkezdje ölelgetni.

- Arra is válaszolhatnátok, hogy mire volt ez az egész jó... - szólalt meg Nino. – Mindenki halottnak hit, haver. Értettek el egyáltalán ezzel valamit?

Adrienn, mielőtt megszólalt volna Reinára nézett, aki csak egy pillanatra emelte meg a fejét, utána újból az asztal sarkára nézett, miközben a kezét az arcához emelte, hogy megdörzsölje a szemét.

- Sajnáljuk, ami történt, de ez volt a legjobb döntés ahhoz hogy megállítsuk a Szövetséget – kezdett bele Adrienn a magyarázkodásba. – Emellett...

- Megszegtétek a törvényt – szólalt meg Wayzz.

A kwamik egymás után repültek be, tettek egy kört az asztal körül, majd végül leszálltak az asztalra úgy, ahogy a többiek is elhelyezkedtek. Cloé kwamija kicsit távolabb ült a többiektől (ahogy egyébként Cloé is állt az asztalfő helyétől pár méterre), előtte Trixx és Wayzz. Wayzztól bal oldalra ült le Plagg, Vixx és a homokkwami, jobb oldalon pedig Tikky. Krav továbbra se volt jól, így ő Alex mellékzsebébe lehetett.