Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

18.fejezet: Végső terv

Adrienn/

Nem is vette észre, hogy mikor kezdtek vesztésre állni a maravakok ellen. Amikor kiugrottak a TV toronyból, vagy amikor Vixxnek le kellett lépnie? Vagy még azelőtt? Az biztos, hogy nem véletlenül van megint sarokba szorítva úgy, hogy meg se tud mozdulni. A botját már az első két ütközetben kiütötték a kezéből, így nem használhatta. Miért nem használta az erejét? Maximum a háta mögötti épületet tudná magára omlasztani, és utána nem hogy menekülő utat nem szerezne belőle, hanem még jól vissza is változna öt perc múlva, miközben valahol a falak alatt ájultan heverne.

A szörny végül megfogta a karját, és hirtelen kirántotta a sarokból a háta mögé. Persze az nem sokat segített, mert olyan erővel csapták utána a betonba, hogy örült hogy csak pár bordája repedt meg a csapódástól. Ahogy az ellenfél elengedte a kezét azonnal oldalra gurult, hogy ezzel egy újabb ütést elkerüljön, de tisztában volt azzal, hogy ilyen sérülésekkel nem sokáig fog itt ugrándozni.

Miközben felült, érezte, ahogy a feje fölött egy lángoló tárgy repült el, és ezzel elkergette a szörnyet a közeléből.

- Kösz, Haver – szólalt meg, miközben felállt és megfordult.

Alex kifáradtan, de mégis állt a saját lábán, ahogy elkapta a botját, amin az égő tűz abban a pillanatban kialudt.

- Majd később hálálkodj – szólalt meg Alex.

Már Macska látta, hogy nincs okuk örülni, mert további eltorzult lelkek masíroztak feléjük, de amikor Alex is megfordult, és egész testtartása megváltozott, úgy tudta, hogy a srác se erre számított számokat figyelembe véve.

Szóval néhány bordája repedt volt, emiatt nem igazán tud tovább ugrándozni, továbbá fogalma se volt arról, hogy hol is vesztette el a saját botját... Így nehéz lesz.

Ekkor hirtelen a feléjük masírozó ellenségen, több helyen eltalálták kék nyílvesszőkkel, amik miatt összegörnyedtek hirtelen, majd pár pillanat múlva el is tűntek. Mögöttük megjelent Hana...

- Épp időben, Angyalom...

Alex valamit megláthatott, ami miatt a kedves köszöntője a végén kételkedésbe fulladt, amit csak Macska csak rá pár pillanatra értett meg. Szerencséjére az éles látásának észrevette, hogy bár Hana ruhája minden egyes ponton egyezik (bár soha nem látta még íjat és nyilat használni), az arca mégis megváltozott. Hana karján futó világoskék tekergő vonalak elérték a nyakán keresztül az arcának oldalát, és így feltűnt, hogy Hana szeme is hasonlóan világított, mint a minta.

- Te nem Hana vagy – szólalt meg Alex. – Hol van Reina?

Reina már megint kitalált valami elképesztő ötletet, és erről elfelejtett szólni? Pedig megígérték egymásnak, hogy többet nem titkolóznak egymás előtt... Szuper!

Ez nem Reina ötlete volt.

Mielőtt még rákérdezhetett volna Plaggtól, hogy pontosan mit értett ez alatt, Hana feléje fordult, és tekintette megállt rajta.

- Itt az idő, Nii-san...

Nii-san?

- Miért hívod Macskát báty...

Az hogy Ruf egyáltalán nem tudta befejezni a mondandóját, és egyik pillanatról a másikra összeesett az volt az egyik furcsaság. Második már ott folytatódott, hogy ő is képtelen parancsolni a testének. A ráadás persze az volt, hogy bár nem tanult soha japánul, az animéket mégis nézte, így fordítás nélkül tudta, hogy mit jelent a Nii-san kifejezés. Bátyusnak.