Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

20.fejezet: Tükrök Tragédiája: Tikky és Plagg

Reina/

Ahogy fejfájással ébredt, úgy jött rá, hogy valamiért megint elájulhatott, de most már nem is emlékezett miért. Marinette mellett sétált eddig a felismerhetetlenek tűnő folyosókon, amikor valami elkezdett tekeregni a lábán, és bum... Megint nem volt magánál.

Lassan kinyitotta a szemét, de ezt azonnal meg is bánta. Szívroham kezdte kerülgetni, ahogy észlelte, hogy a levegőben lebegett, és alatta nem volt semmi. Fogalma se volt mit csináljon, így elkezdett kapálózni, amit végül az törte meg, hogy valakit oldalba ütött.

- Reina! Higgadj le!

Az ismerős hang, és az éles fájdalom a kezében elég volt rájönni arra, hogy feleslegesen pánikolt be, így egy pillanat alatt lenyugtatta magát és oldalra nézve megállapította, hogy Adrienn volt mellette... BÁÁÁR...

- Mi történt veled? – szólalt meg. – Hogy...

-... kerültem ide, és miért vagyok áttetsző? – vette át a szót a fiú, miközben ő is a kezét bámulta, amin simán át látott. – Előtted pár pillanattal ébredtem fel. Te se nézel ki valami rózsásan.

Ahogy végignézett magán, hogy nem csak a kificamodott lába miatt kellett aggódnia, hanem az áttetsző testén. El se tudta képzelni, hogy mi történt, és hogy megint hova kerülhettek.

- Várjál már, Nii-san!

Mind a ketten egyszerre emelték fel a fejüket. Reina esküdni merte volna, hogy Vixx hangját hallotta az előbb, így a hang forrásának az irányába fordult, ahonnan éles fény keletkezett, és ezzel megvakítva a lányt pár pillanatig.

Miután a fény elmúlt Reina meglepődve tapasztalta, hogy egy kastélyhoz hasonlító épületben voltak, de még mindig lebegve. Miért se volt biztos benne, hogy ez egy kastély? Mert bár nem volt színötös műtöriből, mégis ismerte a különböző építészeti stílusokat, amik eddig előfordultak, ha még nem is név szerint, és ennek az épületnek a stílusa egyikhez se hasonlított. A kastély fekete sziklákból készülhettek, de annyira egybe olvadóan, hogy nem lehetett látni egyes darabjait. Mintha egyetlen egy sziklából vájták ki, ami eléggé fura lett volna, mert a mintaként szolgáló vörös köveknél se igazán lehettek látni a darabosságot.

- Nii-san!

Mielőtt még tovább méricskélte volna Reina az építészetet, újból a hang irányba fordult, és ekkor már látta társát... Vagyis nem őt... vagyis igen is meg nem is. Vixx eléggé közelített az emberi alakhoz (ha nem vesszük számításba, hogy a bőre kékszínben pompázott), de most nem igazán. Az arca egyáltalán nem volt kerek, és egy két helyen (Szirénhez hasonlóan) pikkelyek borították. Szeme totálisan kékbe borult, íriszt nem is nagyon lehetett felismerni. A haja az pedig... Jó oké, nem voltak hajszálai, mert a szálak ahhoz meg túlságosan is vastagnak tűntek, hogy hajnak tűnjenek.

- Plagg...

Oldalra nézve meglátta, hogy Adrienn a másik alakot figyeli, aki... Bár most zöld ruhát viselt, és fekete bőre miatt picit zavaró volt, de mégis fellehetett ismerni. A karomszerű karja, és az éles fekete fülei.

- Mit akarsz? – szólalt meg mogorván az említett.

Reina egy pillanatra meghökkenve nézett a kwamira. Soha nem viselkedett így, és ezért is volt meglepő, hogy Vixx az elhatározását nem változtatta meg ezek után sem.

- Neked elmondhatod, hogy mi bajod van. A húgod vagyok!

- Várj... HÚGAAA? –akadtam ki teljesen.

- Igen, Vixx már akkor úgy nevezte Plaggot, amikor átvette feletted az irányítást. Ezek valószínűleg az ők emlékeik. Csak azt nem értem, hogy erről miért nem beszéltek soha sem.