Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

33.fejezet: Az igazság

Adrienn/

- Szóval el kell kérnem tőle - szólalt meg Adrienn egy hosszú beszélgetés után édesanyjának. - Ez nehéz lesz. 

A nő kedvesen magához ölelte a fiát, majd bólintott. Látszott rajta, hogy sajnálja, amiért nem tudott segíteni egyetlen fiának.

- Amikor elárult, akkor Nooron kívül azt is elvette tőlem, és sajnos ebben a nagy lakásban bárhova rejthette. 

Adrienn elhatározása ennek ellenére sem apadt el, tudta is mit szeretne, szóval eldöntötte, hogy véghez viszi. 

- Akkor megyek, és meglátogatom. 

- Ugye nem egyedül akarsz menni? - szólalt meg Plagg.

A társa eddig csendben ült, és ette a drága sajtot az asztalnál. Bár az ötlet tőle származott, mégse szólalt meg eddig. 

- Reinának mégse szólhatok, hogy mire készülök. Lehet, hogy elrontom ezzel a meglepetést. 

- Jah, de Alyának mégis. 

Adrienn anyja ekkor nézett fel, bár Reinát az utóbbi hetekben sikerült megismernie, és kedvelte a lányt, de Alyával még nem igazán. Adrienntől tudta, hogy Marinette legjobb barátnője, és így a bizalmasa is. 

- Vidd el magaddal, és kért ki a véleményét - tette hozzá édesanyja. - Ha ezt végiggondoltad, akkor ne halaszd el ezt a lehetőségedet. 

- Jah, ne tedd ezt haver. 

Adrienn ránézett Plaggra és végül bólintott. Biztos volt a döntésében, és valahol érezte, hogy nem lesz több lehetősége. 

- Rendben, induljunk! Majd jövök, anya! Plagg, karmokat ki!

Édesanyja egy csókot nyomot fia arcára, majd engedte, hogy átváltozzon és elinduljon az útjára. Már szinte csak megszokásból nem az ajtót, hanem a szobájában elhelyezett ablakból ugrott ki, majdnem azonnal a tetőre. 

Tavasz volt, de mivel még csak korán reggel, így még a nap nem adott annyi erőt, hogy felmelegítse a levegőt. Még szerencse, hogy a macska öltözete eléggé átmelegítette. Végül felugrott az iskola tetejére, hogy utána elinduljon Alyához, de végül megragadt a tetőnél. 

Gond van, Adrienn?

- Csak eszembe jutott, hogy három évvel ezelőtt minden itt kezdődött. Itt találkoztam először Fuu mesterrel, és itt beszélgettem először Marinette-tel. 

Rég volt, elismerem. Sok mindent megtapasztaltál azóta. Sokkal ügyesebb lettél Macskaként. 

A fiú végül megpörgette újból a botját és újból meglendítve elindult Alya otthonához. Pár ugrás, és egy-két tető átrohanás után már ugrott is az erkélyre, ahol kisebb körülnézés után bekopogott. 

- Macska! - csapta ki az ajtót Alya, és engedte be a fiút. - Nem vagy normális! Ha szüleim... vagy akár a húgom meglát? Használhatnád az ajtót. 

El is felejtette, hogy az eredeti történet szerint nem is ismerik egymást, szóval tényleg okozhatott volna egy-két kelemetlen pillanatot. Így zavarában elkezdte vakarni a fejét. De még így is volt elég lélekjelenléte, hogy meglássa Alya jelenlegi kinézetét. A karja, amely alatt a tetoválások voltak, bekötötték, majd egy nagyobb kendővel felerősítették, hogy kevésbé mozdíthassa. 

- Elnézést, kicsit macska lázban szenvedek! Szóval nincsenek itt?

A lány végig mérte a fiú eddigi testtartását, majd lassan az arcát is végigfürkészte. Úgy tűnt tényleg megpróbálja kideríteni, hogy mi is rejtőzik a maszk alatt.