Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

30. fejezet: Vihar előtti csend

Sophi/

- Szóval csak mondjam el nekik a rossz hírt... Nem is kell azzal kezdenem, kezdhetem a jóval, és utána a rosszal. Vagy inkább elfelejtek franciául, és nem mondok semmit se. Az lesz a legjobb... így Alya se lesz dühös, és minden meg lesz oldva...- mielőtt még folytatta volna a gondolat menetét, vett egy mély levegőt. – Nem jó. Észre fogja venni Alya, hogy hiányoznak. Mégse hazudhatok...

- Csak nem fog megölni – szólalt meg a kis kwami a vállán. – Barátok vagytok...

Sophi pont ezzel az érveléssel nem értett egyet. Hiába voltak barátok, két rossz hírt már nem biztos, hogy elvisel Alya is.

- Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Tudod mit! Megidézzük a hiányzok másolatait, és így Alya is úgy fogja gondolni, hogy minden rendben lesz.

- Mennyi a rekordod?

- A rekord?

Sejtette, hogy mire is gondolt Manto. Meddig volt képes folyamatosan fenntartani egy megidézetet, és még ilyennel nem kísérletezett, de sejtése szerint egy-két óránál többre nem lenne képes.

- Majd akkor elmondom... ha Alya rákérdezz.

- Mire kellene rákérdeznem?

Az, hogy mikor került a háta mögé Alya, nem tudta megmondani Sophi, de az, hogy ebben a pillanatban halálra rémült a lány jelenlététől, ebben biztos volt. Nem, hogy nem tudott megszólalni, hanem még a rémült szemeivel nézett rá, amit persze Alya félre is értett.

- Itt van Zrag serege? Marinette jól van? Ugye nem?

- Nyugiii, Alya... Nem, Marinette jól van, már elindultak vissza Párizsba.

Alya ebben a pillanatban hangosan fellélegzett, és letörölte az arcáról a verejtéket, ami alig pár pillanat alatt keletkezett.

- Már azt hittem, hogy baj van! Jól meg ijesztettél!

Szóval attól tart a legjobban Alya, hogy Zrag támadni kezd. Ez annyira megnyugtatta Sophit, hogy azonnal elfelejtett figyelni az eddigi aggodalmára.

- Csak Alex és Adrienn tűnt el valahova – szólalt meg nevetve, de ezt rá egy pillanatra meg is bánta. Talán ezt nem így kellett mondania.

Sophi ekkor pillantott és meg is bánta, hogy ezt megtette. Ezt nem fogja túl élni, gondolta ebben a pillanatban.

- MICSODA?

Sophi ebben a pillanatban bárhol szívesen létezett volna, bármely világban, bármely kontinensen, bármely országba, de még annak is örült volna, ha egy sarokkal távolabb lenne jelenleg Alyától, és az ő dühétől.

- Ugye csak rosszul hallom, hogy Alex és Adrienn lelépett?

- Ha szó szoros értelembe nézzük, akkor nem lépett le. Mert a lelépés menekülést jelent, de Adrienn nem lépett le. Sőt valószínűleg valahol van... csak... - ekkor nézett Alya dühös szemébe. – Rendben befogtam.

Ekkor már mindennel számolt. A kivégzés gondolata is megfordult a fejében, de még az is, hogy illúziókkal fog eljátszani Sophival, és halálra fogja rémíteni.

- Mi járt ennek a két idiótának a fejében, amikor leléptek?

Szóval... csak a levél kell neki. Sophi kivette a jól összehajtott levelet, majd Alya kezében nyomta. Alex írta a levelet, és hagyta az asztalánál. Ezért is találta meg, amikor felkelt. A levél csak egy rövid üzenetet tartalmazott, sajnos semmi konkrétummal.

Sophi,

Adriennel valamit ki kell derítenünk, így ne keressetek, ne jöjjetek utánunk. Pár napon belül visszatérünk.