Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

40. fejezet: Kezdet és a vég

E/3

A holdat eddig mindenki úgy ismerte mint egy kietlen tájat, ahol nincs is élet. Egy puszta, ahol csak az űrszemét, homok és más egyéb életképtelen dolog, de ez csak egy álca volt. 

A sötét oldalán egy régi épület romjai voltak megtalálhatóak korábban, amelyet még élő ember nem igazán láthatott, mert különbző varázslatokat helyeztek el rajtuk, amely nem csak a titkát, hanem jelenlétét is elfedték. Ezt néhány hete megtörték, amikor Zrag életjelei felerősödtek és képes volt újra építeni mindent. 

A kastély varázslaton túl mást is rejtett, embereket, kwamikat és maravokokat. A győzelmüket, a végső ünnepséget ebben a kastélyban tartották, mivel szentül hitték azt, hogy a Földtől távol elhelyezkedő kastély védelemmel ruházza fel őket. 

Az épület mellett elhelyeztek egy kápolnát, fekete homokból készült kövekből rakták ki, amelyekre ha rásütött volna a nap, akkor se ragyogna. Elnyelte az összes fényt, ami elérte. 

Itt ezen a helyen tartozkodott jelenleg az összes élő maravok, ahogy Plagg fogalmazott, ennyire könnyű prédát rég nem látott. Bár Vixx csapdának is vélte azt, ami ennyire egyszerű.

A kápolna belsejében már mindenki bent volt, aki számított. Wamenyik a  kápolna ajtajában állt Mana társaságában. Úgy tűnt, hogy ők voltak Zrag testőrsége. Marionett ült egyedül a széken, Zrag oldalán. Zrag a kápolnánál állt, mellette pedig egy fehér hosszú ruhában egy lány, akinek nem lehetett látni az arcát, mivel a fehér selyem fátyol eltakarta. Ezenkívül csak egyetlen egy tag tartozkodott még a terembe, aki a pap szerepét játszotta. Őt, Nooro ismerte, a fekete, elátkozott pap szerepét játszotta, aki annó hatalomra segítette Zragot, de utána nem sokkal száműzték a királyságokból. Most visszatért. 

Zrag, amikor úgy döntött, hogy minden adott, jelzett a papnak, hogy kezdheti a szertartást. 

- Jelenlévők, azért gyűltünk össze...

Mielőtt még tovább folytatta volna a beszédet, hirtelen kicsapodott az ajtó és két alak jelent meg. Az egyik hosszú kék puha selyem kabátot viselt, amely olyan hosszú volt, hogy a végét még a földön is húzta a textilt. A másik alak fekete selyem kabátot hordott, de az már nem fedte el az arcát, mint a mellette sétálónak. Adrienn arcán csak egy fekete maszk volt, amely az arcát védte, de a szemét nem. Ellentétes volt az eddigi macska jelmezzel. 

- Illetlenség nem meghívni a királyság többi résztvevőét, Zrag! 

Zrag bosszúsan nézett a fiúra. Miközben farkas szemet nézett vele, szeme sarkából észrevette hogy fekete köpenye alatt egy kard csillant meg. A fegyvereit is viselte. 

- Ha tudtam volna, hogy életben maradtok, akkor küldtem volna meghívót. Úgy tűnik, hogy a földi egységgel elbántatok. 

Zrag ekkor egy lépést tett Adriennék felé, és ezzel eltávolodott Adrienn által vélt Marinettetől, aki továbbra se mozdult. 

- Shiro, Kaméleon és még Szirén se bírt el velünk. Engedd el Marinettet, amíg jókedvünkben vagyunk. 

Ekkor a kék ruhás felemelte a fejét, de csak pajkos mosolyát lehetett látni. 

- Plagg nem tenne ilyet - szólalt meg Zrag, és még egy lépést tett feléjük. - Te miben lennél más?

Először persze úgy tűnt Zragnak, hogy Adrienn nem fog semmit se tenni. Bár akkor minek jött volna ide, gondolta utána nem sokkal, amikor a fiú tovább közeledett hozzá, de a kék ruhás továbbra is a bejáratnál állt, közvetlenül Wamenyik és Mana között.