Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

26. fejezet: A végső fegyverek

Reina/

-Halott vagy, drága testvérem!
Utolsó pilla..nat, amire emlékezett, ahogy Szirén szívendöfi Vixxet, miután kilőtte az utolsó nyílvesszőt. Ekkor az emlék szétesett, Reina pedig elkezdett zuhanni. Érezte, ahogy fogy az oxigén, nehezen kapott levegőt.
- Vixx, segíts!
Érezte, ahogy testéből hatalmas energia kezd kiáramlani és utána már nem is zuhant többé. Egy helyben lebegett a sötétségben és nem látott semmit sem.
- Hahó?
- Hahó?
Szuper, egy olyan helyen lehetett, ahol minden visszhangzott.
- Vixx!
- Vixx!
Hiába várt ezek után jó néhány percig, Vixx alakja nem tünt fel sehol sem, hangját se hallotta. De ez, hogy lehet? Valaki segítette őt, de ha neme Vix...
A kezét ökölbe szorította és megpróbált energiát irányítani. Remélte, hogy nem csak képzelődött, amikor zuhant, és tényleg tudott ezzel bánni.
És szerencsére jól tudta. Kék energia áramlott végig a karján, amely bevilágította teret. A felkarját, mellkasát, lábait indák vették körül. Átmenetileg nem látta mozogni a sötét zöld növényzetet, de sejtette, hogy ez a növény okozta a légszomjot.
Megpróbálta növelni a fény erejét, de sajnos a jelenlegi szinten többet nem tudott elérni. Így kellett felmérni a helyzetet.
Bár homályosan, látta a köveket a földön, ezek alapján kitudta találni, hogy félméterrel magasabban volt, és ha leesne nem törne el a lába. Amit pedig azt illeti, a bokája pedig égett.
Vixx gyógyított... Csökkentette a fény erejét, és inkább a gyógyításra akart koncentrálni. Kitalálta hogy a kezéről a bokájára fogja irányítani ezt az erőt és ezzel újból képes lesz a mozgásra.
Miután a tenyeréről a csuklójára, elérte az első indát, ami erre megmozdult, és lassan, de elengedte a foglyát.
- Ebből baj lesz...
Miután befejezte a mondatot, azonnal elengedte az inda a lábát, így újból a földre zuhant egy hatalmas koppanás kisérletében.
- Erre nem igazán számítottam...
A sérülései átvizsgálatánál érezte, ahogy valami kemény is maradt a zsebébe, amit így ki is vett. A saját telefonja volt, amelyen egy repedés húzodhatott végig, vagyis az derült ki, amikor bekapcsolta. Szerencsére a sérülés nem volt annyira súlyos, hogy ne tudja elemlámpaként használni.
Ahogy körbevilágított, látta hogy nem egyedül volt a teremben. Hozzá hasonlóan a többieket is az indák tartották fogságban, de sajnos csak ő volt ébren. Többiek továbbra is a múlt világában ragadtak, és ez egyáltalan nem volt jó.
- Fenébe...
Nem törödve a lábába nyílaló fájdalommal, felkelt, és odament a legközelebbi emberhez, Marienettehez.

A lány körüli indák folyamatosan mozogtak, egyre erősebben szorították a lány vékonyka testét. A lámpa fénye által látta, ahogy a karjából már-már kiszorult a maradék vér is, és néhány helyen fel is sértették a bőrét is.
- Marinette, ébredj! - rázta meg a vállát. - Ez csak a múlt!
Hiába a próbálkozásának a lány nem igazán akart felébredni. Reina ekkor nézett a többiekre, és láthatta hogy a helyzet rosszabb mint először felmérte. Az indák nem csak az emlékezést segítették elő, hanem az érzéseket, fájdalmakat is felerősítették. Szóval ha nem szabadítja ki őket időben, akkor megfojtja őket.
- Nem hiszem el, hogy nem tudok mit tenni... Marinette!

- Reina!
Először azt hitte rosszul hallja a nevét, másodszor pedig azt, hogy képzelődik, de amikor távolból meglátta a kék kwamit, biztos volt benne, hogy Vixx került elő.
- Vixx....
Vixx igazából egy hercegnő volt, akit a saját apja tagadott ki. Reinát az apja nem tagadott ki, de a nagymamájának a felmenői biztosan megtehette volna, és ezzel rájött, hogy Vixx sokkal többet tudott a kitagadásról, mint ő valaha.
Ahogy a kis kwami elérte Reinát, azonnal a mellkasának dőlt és elkezdett sírni.
- Sajnálom, Reina! Nem akartunk veszélybe sodorni, de...
Reina bár bánatos volt, megértette kis barátjának érzéseit, így átölelte őt,
- Semmi gond, Vixx. Minden rendben van.
A kis kwami ránézett Reinára és csendben letörölte könnyeit, majd újból szemmagaságra repült.
- Ki tudod őket szabadítani?
Vixx körbenézett, majd megrázta a fejét. Ahogy a többieken végignézett, úgy Reina láthatta mennyire elkeseredve keresi a megoldást.
- Elfogyott a maradék erőm is az emlékképeknél. De... - ekkor nézett újból Reina karjára, ahol a jelek voltak. - ... Neked még maradt....
- Nekem? Ember vagyok...
- Te nem tudtad? Az emberek is rendelkeznek mágiával...
Rendelkeznek?
- Amikor a középkorban volt társam, ők még tudtak varázsolni, vagy éppen gyógyítani. Az erejük persze gyengébb volt, de mégis...
- Nem hiszem, hogy van erőm, Vixx.
Vixx ekkor ránézett Marinettere, majd Reinára.
- Ha nem lenne erőd akkor nem tudtál volna az Eiffel toronynál megmenteni.
Reina ekkor újra a kezére nézett, majd az indákra. Talán működhet.