Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

13.fejezet: Amikor a Szövetség elbukik

Reina/

Próbált tájékozodni a magasból, de sajnos a nap már nem igazán adott fényt, és így alig láthatott valamit a lenti világból. Ez utána se igazán javult, amikor elkezdtek lentebb ereszkedni. A pontos helyet csak akkor tudta meghatározni, amikor a tetőre érkezett a talpára, és ezzel együtt elvesztette az utolsó támogatást is... egyenlőre.

- Próbáld magad nem megölni! – szólalt meg a férfi, mielőtt még köddé vált.

- Minden a terv szerint halad – szólalt meg halkan, miközben sejtette, hogy csak a vonal másik végén hallhatták a hangját.

- Légy óvatos, Reina – hallotta meg Adrienn kedves hangját a headseten keresztül, amit indulás előtt bedugott a jobb oldali fülébe.

Körülnézett még egyszer, majd utána elindult a tetőn. Lopakodva, nesztelenül közlekedett, hála a tökéletes hős ruhának, ami nem igazán csapott zajt. A csizma talpa olyan vékony volt, hogy szinte érezte alatta a havat. Végig rohant a tetőn, egyenesen a peremre, hogy ott lenézzen. A hátulján, mint mindig nem volt nagy ellenállás, csak egy őr figyelte a környéket, lehetséges támadóra számítva.

Nem vették észre, és ez zavarta. Nem számított a Szövetség közvetlen támadásra, és így nem vették figyelembe a tetőt, mint potenciális behatolási pontot? Érdekes... Bár... ötödik emeletről se szokott sok ember leugrani, egyenesen az őr nyakába... Megfogva a korlátot elgondolkozott még egyszer hogy ez mennyire kockázatos döntés, de végül hirtelen meglepetésszerűen leugrott a tetőről. A zuhanása pillanatok alatt felgyorsult a végsebességére, ami először megijesztette, és emiatt majdnem elsikította magát, de az utolsó pillanatban összeszedte magát, ráharapott a nyelvére, és helyette kinyújtotta a kezét, és két ellentétes pontra küldte a víz sugarakat, hogy ezzel ne csak lelassítsa a zuhanását, hanem pontosítsa, és ezzel az őr nyakába essen.

A figyelmetlen megfigyelőt meglepetésként érte a támadás, így reagálni se volt ideje. Csak Reina súlyát érezte, majd egy gyors ütést, amitől azonnal el is vesztette az eszméletét.

Reina miután leszállt a férfiról, újból körülnézett, miközben leengedte a kezét, és visszahívta a sugarakat. Senki nem mászkált az udvaron, így elkönyvelte, hogy eddig sikeresen teljesítette a küldetését. Megfordulva elindult az épületbe, hogy a feladat második részét is teljesítse. Lopakodva végig rohant a néptelen folyosókon, majd a hátsó kapun beengedte a köpenybe várakozó Adriennt és Sophit. Adrienn fekete hosszú kabátot viselt, amely teljesen eltakarta az arcát, de mégse ő volt a legjobb rejtőzködő. Sophi erejét használva olyan színűre tudta változtatni a ruháját, amilyen éppen a környezete volt. Ez volt a kwamijának a második képessége.

Ahogy Adrienn belépett, körülnézett. Reina tudta, hogy a fiú a leütött őröket kereste, amiből most egy darab se volt. Az udvaron volt egy, de az is jelentéktelennek tűnt. Túlságosan is nagy volt a csend, és ez már kezdett gyanús lenni.

- Menjünk – szólalt meg Adrienn.

Reina bólintott egyet, majd Sophihoz fordulva várt. A lány elmosolyodott, majd bólintva az arcát is eltűntette. Így hogy nem láthatta barátnőjét, kicsit megijedt. Mi van, ha valami nem úgy történik, ahogy kitalálták? Ha hiba csúszik a tervbe?

A gondolatát végül egy kéz állította meg, ahogy megfogta a vállát.

- Minden rendben lesz – szólalt meg Adrienn. – Induljunk.

Egy pillanatra becsukta Reina a szemét. Hárman voltak, és jelenleg minden rendben volt. Csak a medálokért jöttek, semmi másért, nem fognak találkozni senkivel, ha minden jól megy. Kinyitva a szemét elindult megkeresni a pincébe vezető járatot. A talizmánokat egy speciális terembe tartották, ami egy vaskos fém ajtó védte. Macska simán kinyitja az ajtót, de a talizmánok elmozdítása után bekapcsol egy riasztó, amit nagyon gyorsan elkellett hallgatatniuk. Ekkor kell zárlatot okozniuk, amire Reina lenne képes, de ahhoz kell Sophi figyelem elterelése.