Marinette/
A fiatal csendben nézte végig, ahogy Tikkyt az apja végigkísérte a kastélyon keresztül a kápolnáig. Vagyis az ahhoz hasonlító helyiségig. Marinette eddig félénknek, de őszintének ismerte Tikkyt. Most bátornak, önfeláldozónak. Az eddigi könnycseppjeit eltüntetve, bátran lépkedett előre. Marinette megértette, miért is döntött Zrag mellett, és azt is tudta mire gondolhatott ezekben a pillanatokban. Megakarta menteni a népét, szolgálóját és barátait. Ez volt a legjobb döntés, amit ő maga meghozhatott, és ezzel Marinette is egyetértett. Ha ez az ára, hogy béke legyen, akkor kész volt ezt meghozni.
Amikor kiléptek a palotából, Marinette megláthatta a kápolnát. Egyáltalán nem hasonlított az ember által épített bármely vallás épületére. Az épület fehér márványból készült, jobb és bal oldalt egy-egy toronnyal, amelyeken egy árva díszítés se szerepelt. A tornyok között középen egy ablakkal látható volt az épület főhajója. A teteje félkör alakú volt, ablaka pedig szivárvány színű. Az ajtaja pedig nem fehér volt, mint az épület nagy része. Fekete alapon vörös szálak futottak végig, mint egy vérkeringés. Már-már úgy látta Marinette, hogy a kapun a vonalak lüktetettek, de az is lehet, hogy azért, mert ő se érezte már jól magát.
A lány úgy érezte már egy ideje, hogy fogy a levegője, szédült, és mintha valami erősen szorította. Ez az érzést bár próbálta elhessegetni, de soha nem tudta annyira, hogy elfelejtse.
A rosszullétét újból egy feltűnő katona szakította meg, aki pont a király felé tartott. Marinette számára ismerős volt a farkasszerű alakja, és hamu szürke bundája.
- Hercegnőm, Királyom! - hajolt meg azonnal a király előtt. - Elnézést...
- Mondd a szavakat, Logan!
A menetet a király maga szakította meg, amelynek Marinette kicsit örült. Ha később hallgatta volna meg a király a lovagot... farkast... akkor már nem biztos, hogy Tikky is a közelben lenne.
- Királyom, Duusu hercegnő is megérkezett, és helyett foglalt, de...
- Élet-halál kérdés?
- Királyom, Nooro...
Marinette meglepődött a név hallatán. Nooro is itt lenne, vagy... Valami baj történt vele.
- Logan!
Tekintetében a megbánást és a sajnálatot lehetett arra az egy pillanatra látni, amíg a hercegnőt nézte, a királyra nézve újból csak egy katona volt.
- Nem érdekes uram.
Ahogy félreállt, nem mozdult el az őrhelyéről. Végignézte ahogy a király és a hercegnő elsétálnak mellette, és ezt nem igazán értette Marinette. Nem volt valami őrhelye, vagy valami, így amíg tehette Marinette, Logan mellett állt, és várt.
- Elbuktál, királyom!Logan ahogy kimondta a szavakat, úgy fordult meg, és indult vissza, és ekkor érezte, ahogy Tikky emlékei magával húzzák, és el kellett hagynia a helyét.
Ahogy a kápolnához értek, a hatalmas fekete márványból készült ajtók kitárultak, és Marinette meglátta a násznépet. Egy hatalmas tömeget, különféle teremtményekből. Volt kígyó, gepárd, szentjánosbogár, majom. Több ezer állatfaj, akik együtt helyett foglaltak, hogy megünnepeljenek... Mi történt előtte? Beszélgettek előtte a résztvevők egymással? Lehet. De ahogy a király belépett Tikkyvel, mind elhallgattak.
Várta Marinette, hogy felszóljon az ismert esküvői zene, de ez nem történt meg. A király és a hercegnő néma csendben vonult végig, és ez már nem a jó eső csend volt. Ez már a kínos volt. A vendégek nem akartak sutyorogni, társalogni. Kellemetlen volt, nem is igazán akarta tovább nézni, amikor a második sorban meglátta Sophit, mellette Mantot, harmadik sorban Plaggot, mellette Adriennt, Ninot és Wayzzt. Másik oldalt harmadikban Alyát és Tixxet, negyedik sorban meglátta Reinát, de hiába kereste a kwamiját, csak később vett észre egy köpenyben, eltakart arccal.
ESTÁS LEYENDO
Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak
FanficAdrienn... miért kellett feláldoznod magad? Szövetség miért vett el tőlem? Natha nem emlékszik a múltra, úgy mint a többiek se, de mégis folyton letámad... Félek tőle, Macska. Alex az egyetlen aki megért engem, és védelmez, de nem tudom meddig fog e...