Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

27. fejezet: Pillangó

Sziasztok!

Ezt a fejezetet végig E/3-ban fogom írni. Ennek az egyik oka, hogy jobban néz ki ez a része külső szemlélőként, mint bármelyik karakter szemszögeként. A következő fejezetnél vissza fogok váltani 😊

Jó szórakozást!

E/3

Párizs utcáin kitört a káosz, vagyis ez lenne, ha éppen egy jelentést írna valaki a jelenlegi helyzetről. Az utcákat feldúlták Wamenyik teremtményei, hogy túl élők után kutassanak, akik pedig csapatokban verődve próbálták túl élni a helyzetet, ami eléggé nehéz volt. A teremtmények bármely helyre behatoltak, és megtámadták a túlélőket. Átjutottak bármely szűk átjárón, vagy zárt ajtón, és ez elég volt, hogy az egész várost elfoglalják.

- Elvetted a játékomat, Wamenyik. Minden egyes embert a rabszolgáddá tettél, és így nem hagytál nekem semmit.

Az Eiffel torony tetejéről nézett le Szirén a városra, és figyelte a pusztítást, amely Wamenyik okozott. Wamenyik csendben támaszkodott a torony oldalának, nem úgy tűnt, hogy meg akart szólalni. Egy hatalmas fekete köpenyt viselt, mint Mana, de vele ellentétben se a kezét, se az arcát nem lehetett látni. A keze inkább nyúlánknak tűnt, de nehéz lenne megállapítani a pontos alakját. Ha valaki levenné a köpenyt, akkor egy nyúlánk, de inkább iszapszerű teremtményt találna.

- Nem ezért vagyunk itt, Szirén – szólalt meg Wamenyik mellett Mana. – Zrag érkezésére el kell kapnunk Tikkyt, utána játszhatunk az emberekkel.

Szirén ekkor hátranézett, majd újból előre a parkot figyelte.

- Ne legyél már ilyen merev. Így is úgy is elfognak bukni. Nincs hova rejtezniük, és a fegyvereiket pedig tönkre tettük. Ahogy kibújtak az ősi város védelméből, úgy elkapjuk őt...

Szirén gyűlölködve nézett le. Egyértelműen azt akarta, hogy játékszereket szerezzen, és újból kínozhassa Vixxet azzal, hogy irányítja szeretteit, de ehhez személyes hadsereg kellett, és amíg nem tudja a város elárasztani, addig ez nem lesz meg. Pont ezt nem engedte meg Mana. Volt valami terve, amiről nem igazán beszélt, és ez keresztbe húzta Szirén számítását.

- Elfognak bukni – szólalt meg. – De ehhez tartanunk kell magunkat a tervhez.

Szirén ezek után se akarta elfogadni Mana döntését, de tudta, hogy a szemébe néz a harcosnak, akkor bosszúját se fogja elérni. Várnia kellett a megfelelő alkalomra, hogy átvegye a vezetést, és megbüntesse Vixxet tetteiért.

Szirén, Mana és Wamenyik annyira el volt foglalva a hadsereg irányításában, hogy észre se vették, hogy valaki éppen őket hallgatta. Fogalma sem volt arról, hogy ki az a Tikky, vagy miért várnak Zrag érkezésére, de azt tudta, hogy Katica valahol még életben és az elég volt. Eszébe jutott a kék lány is, akivel már találkozott, remélte ő is jól volt, de előbb el kell tűnnie innen.

Ahogy megpróbált elindulni, előtte egy iszap lény jelent meg vészjóslóan. Hiába nézett oldalra, egyik felé sem tudott menekülni. A lény torkánál ragadta, majd kidobta az ajtón az ellenség karjaiba.

- Nem hittem volna, hogy minden ember ilyen ostoba.

Mana oldalra nézve látta meg a fiút, aki csak egy pillanatig mutatta ki minden félelmét, majd újra bátran viselkedett. Tudta, ha most félni fog, akkor soha nem tud elmenekülni elölük. Ki kellett találnia valamit, és ehhez nyugodtnak kellett lennie.

- Mégis idáig elmerészkedtél... fiú?

Először nem tudta, hogy ki is kérdezett tőlem, végül rájött, hogy a társuk, az addig néma Wamenyik volt. A mély, szigorú hangtól a fémek megremegtek. A füléhez akart nyúlni, de megmozdulni se mert.