Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak

14. fejezet: Következmények

Marinette/

Marinette nem mert megszólalni a történet mesélés végén sem. Ott ült a barátainak a társaságában, és mégse jutott eszébe semmi kérdés, amit megtudna fogalmazni. Tényleg meglepőek voltak a dolgok, amit Reina elmesélt, és persze hálás volt neki, hogy Adriennre vigyázott, de ezt nem tudta szavakba önteni.

- Ha ez hónapokkal ezelőtt történt, utána miért nem jöttetek vissza? – szólalt meg végül Alya.

Mi más volt ezen kívül fontosabb? Több hónapig távol voltak, sőt Sophit küldték előőrsnek, aminek az okát most se ismerték.

- A Szövetség történtek után úgy döntöttünk, hogy felkeressük a maravakokat, mielőtt még eljutnának Párizsig. Sophit, mint kapcsolattartót küldtünk előre, hogy figyelje a mozgást. Elkaptuk Zaart még Hollandiában, Mikkel pedig anyámék találkoztak.

- Zaar és Mikk... - szólalt meg Krav. – Nem lehetett könnyű küzdelem.

Reina becsukta a szemét és megrázva a fejét jelezte, hogy tényleg nem volt az. Ekkor tűnt fel Marinettenek a lány feje búbján látható apró folt. Azon a részen ritkább volt a haja, aminek az oka egy apró kopasz folt, amit a lány kaphatott az egyik küzdelem során.

- Emiatt lett rövid a hajad is? – tette szóvá végül Alex.

Adrienn elrántotta a fejét a baráti társaságról, és szégyenkezve csak az ablak felé nézett, miközben Reina beletúrt kosza tincseibe, és becsukott szemmel próbálta eltűntetni előtörő érzéseit.

- Az én hibám volt.

- Nem, Adrienn. Az enyém volt, amiért nem figyeltem eléggé. A hajam pedig vissza fog nőni.

Marinette reménykedve Tikkyre nézett, hátha megtudja, hogy ki pontosan Zaar, és ez alapján kitalálni pontosan mi történt, de Tikkyre se számíthatott. A kis kwami összetörve ült a társaságuknál, és ő se igazán fogta fel a történteket. Adrienn továbbra is az ablakot bámulta, miközben Reina eltűntette arcáról a fájdalmakat, és a többieket, többek közt Alexet figyelte, aki bár fáradtan, de figyelte a történteket. El se tudta képzelni, mit is gondolhatott ezek után a fiú a lányról, akit szeretett...

- Ha jól értem, akkor Sophit azért küldtétek, hogy kémkedjen nektek? – szólalt meg végül Cloé. – Amikor pedig égett a ház Sophi jelezte, hogy jöjjetek vissza. Ugye?

Mielőtt még bárki bármit is válaszolhatott volna, valahányan hallották, ahogy a bejárati ajtó kinyílt, és néhány pillanat múlva be is záródott. Marinette is úgy érezte, hogy fel kellene állnia, de egyszerűen képtelen volt. Mi van ha megint Szirén? Reina azonnal felállt, és támadásra készen állt, amikor Alex megfogta a kezét, és megállította.

- Nem hiszem, hogy Szirén az ajtót használna.

Persze, miért is használta volna? Igaza volt Alexnak, de így is fennmarad a legfontosabb kérdés. Ki használja a főbejáratot?

Mielőtt még tettek volna bármit is, kinyílt az étkező ajtaja is, és azon két felnőtt jelent meg. Marinette a hosszú szőke hajtincsekről a nőt azonnal felismerte, és így nem is volt kérdés, hogy ki a másik látogató.

- Anya... - szólalt meg Adrienn.

A fiú pillanatok alatt feláll, megkerüli az asztalt, és átöleli rég nem látott édesanyját. A ruhája bár kicsit megviselt volt, de a nő egyáltalán nem változott. A hátán egy kicsi hátizsákot viselt, amivel könnyen tudott mozogni. Reina apja továbbá a háttérben maradt. Bár ő is figyelte lányát, aki nem mozdult el az asztal mellől, de nem látszott rajta semmifajta érzelem.