Reina/
Fehérség... ez jellemezte azt a helyet, ahol magához tért, vagyis itt volt egy ideje, de se Vixx nem volt vele, és se Alex. Ha elindult, akkor sehova nem kötött ki, ha pedig megállt, semmi sem változott. Itt bolyongott egy ideje, amíg meg nem unta és le nem ült a földre.
A testén nem voltak sérülések, és fájdalom érzette se volt, szóval, úgy gondolta, hogy bárhol is volt, ez nem volt a valóság.
- Kislányom!
Reina megfordult, és oldalra nézve meglátta anyjának teljes alakját. Vékony szőke haja a vállára omlott, miközben a kék szeme a lányát vizsgálta. Reina nem sokáig várt, azonnal felállt, és az anyjához futott.
- Anya!
Érezte, ahogy az édesanyja átölelte, és magához szorította. Olyan erősen, hogy nem is engedte el, és nem is akart elmenni innen.
- Hogy kerültél ide? Mi ez a hely? Miért vagy itt, vagy én miért vagyok? Meghaltam?
Anyja végül lassan elengedte a lányát és a szemébe nézett.
- Eléggé sok kérdésed lett hirtelen, ugye... Gyere üljünk le!
Már Reina meg akart szólni, hogy nincs is hova leülni, amikor a közelben megjelent egy kis asztal, két székkel. Mintha csak egy kávézó asztalánál ülnénk le, hogy beszélgessenek. Szóval belement a dologba, és inkább csendben leült, de utána nem mert megszólalni. Nem akarta felesleges kérdéseket feltenni, mert az idő szűkös volt.
- Merj kérdezni, kislányom. Tudom, hogy sok kérdésed van.
Mi volt a legfontosabb kérdés? Ez volt a legnehezebb dolog.
- Megbántad azt, hogy a Szövetséghez csatlakoztál?
Sokszor gondolkozott azon, hogy egy másik tag sokkal jobban megoldotta volna a problémákat, és a személye csak gondot okozott. Az átok feltörés, Zrag sok minden inkább csak a nem megfelelő gondolkodás módja okozta. Talán édesanyja jobban oldotta volna meg a problémát, mint ő.
- Sose bántam meg. Így találkozhattam édesapáddal és így ismerhettelek meg téged is, Reina - nyúlt az arcához, és simogatta meg gyengéden. - Sok minden jó dolog történt velem, kislányom. Miért te bánod?
- Nem azt bánom, hogy csatlakoztam, hanem azt, hogy a barátaimat veszélybe sodortam. Ha sose olvasom el azt a könyvet, akkor... - ökölbe szorította a kezét, miközben a könnyeivel küzdött. - ... akkor...
De nem tudta befejezni a mondatot, mert a könnyek elkezdtek lefolyni az arcán, és érezte, hogy ki fog borulni. Ekkor állhatott fel édesanyja, és ölelte magához a kislányát, és próbálta megnyugtatni.
- A barátaid sose gondolták azt, hogy hibáztál volna - simogatta meg a fejét, és ölelte erősen magához.
- Ha nem tetted volna, nem tudtunk volna Zraggal se szembenézni - szólalt meg egy ismerős hang.
Reina ekkor nyitotta ki a szemét, és nézett édesanyja vállán is túl. Marinette állt ott, abba a rózsaszín felsőbe, és kék nadrágba, amin a fotókon is látta. A karján nem volt se sérülés, se más egyéb.
- Igaza van a barátnődnek - szólalt meg az anyja, ahogy elkezdte elengedni. - Ne hibáztasd magad emiatt!
Reina letörölte a könnyeket az arcáról, majd engedte, hogy az anyja eltávolodjon. A nő végül felállt és elindult egy irányba.
- Elmész? Pedig annyi kérdésem van!
Ekkor megfordult az anyja, miközben Marinette közelebb sétált hozzá.
ESTÁS LEYENDO
Miraculous: Tükrök tragédiája, amikor a kwamik elbuktak
FanficAdrienn... miért kellett feláldoznod magad? Szövetség miért vett el tőlem? Natha nem emlékszik a múltra, úgy mint a többiek se, de mégis folyton letámad... Félek tőle, Macska. Alex az egyetlen aki megért engem, és védelmez, de nem tudom meddig fog e...
