Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ10Ӝ

Alan

A hét gyorsan eltelt, túl gyorsan. Nem akartam, hogy ilyen hamar vége legyen. A hét minden napján kaptam egy-egy levelet Tomtól, mint például "Jókat fogunk szórakozni este" meg "Remélem felkészültél a hétvégére, és az utána lévő jóóó pár hétre."

Hétfőn fagyizás után, térdre rogytam, és sírtam. Nem akartam itt hagyni senkit és semmit. Onnantól kezdve a hét további részében, amennyi időt csak tudtam Jasonnel töltöttem. Nem értette, hogy miért, de legalább vele voltam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Péntek van. Reggel Jason vár a kapuba, ahogy a héten mindig.

Odalépek mellé, mire rámosolygok jelezvén, hogy indulhatunk.

Lassan sétálunk az iskolába. Ez az utolsó napom valószínűleg, amit itt tölthetek. Fáj, de nem tehetek mást.

Mikor beérünk a kapun Jason odafordul felém, majd rám mosolyog.

-Nekem mennem kell órára, majd találkozunk- ezzel elsétál.

Sóhajtok egyet, majd megindulok a szekrényem fele, hogy megnézzem mit küldött ma Tom.

Amikor kinyitom a fémajtót rögtön kiesik belőle a lap.

Már meg sem lepődöm. Lehajolok érte, és felveszem. Kinyitom, és elolvasom a benne lévő üzenetet.

"Remélem nem félsz a sötétben"- áll a levélben.

Ezek meg mit akar?-teszem fel magamnak a költői kérdést.

Begyűröm a többi közé, és elindulok én is a terembe. Az első óra földrajz, legalább valami amit szeretek. Beülök hátra, és várom az óra kezdetét. A tanár bejön, és elkezdődik az óra.

A csengő hamar megszólal az óra végét jelezve. Lesétálok a folyosón, ahol a felém tartó Jasonbe botlok. Rám mosolyog, majd elindul a másik irányba.

Sóhajtok egyet, és odamegyek a szekrényemhez. Kinyitom, mire még egy lap esik ki.

Egy nap két üzenet?

"Változott a terv. Este 9 szokásos hely. Ma. Várlak"

Összegyűrve dobom a többi közé. Nem tudom mit érzek. Félelem, harag és magány keveredik szomorúsággal. Félek Tomtól és attól amit tenni készül velem. Dühös vagyok magamra, mert önző vagyok és, mert nem merek szólni senkinek. Magányosnak érzem magam, mert nincs senki mellettem, és szomorú vagyok azért, mert itt kell hagynom mindent. Körbenézek,és eszembe jut, hogy lehet ez az utolsó napom itt. Úgy döntök körbejárom az iskolát, azt a helyet, ahol az elmúlt három évemet töltöttem.

Az aula fele veszem az irányt. Itt történtek velem a legfontosabb dolgok. Itt tudtam meg, hogy a szüleim autóbalesetben meghaltak. Itt tudtam meg azt is, hogy Jason meleg. Itt aludtam, amikor nem volt hova mennem, és amikor magányra volt szükségem mindig ide jöttem. Azon a kanapén vártam minden reggel Jasont, hogy kómásan és kócosan besétáljon az épületbe.
Elmosolyodok a gondolatra.

Tovább sétálok az ebédlő fele. Azt a sok borzalmas kaját biztos nem felejtem el.

A tornaterembe lépve, körbenézek. Itt vertek meg, amikor idejöttem. Jason talált rám, kishiján halottan. Ha ő nincs, akkor lehet én se lennék.Szép emlékek.