Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ11Ӝ

Alan
+18!!

Egy sötét, és szűk helyiségben ébredek. Ahogy kinyitom a szemem, éles fájdalom nyilal a tarkómba, mire rögtön odakapok.

Először nem értem mit keresek itt. Egy sötét, pinceszerű helyen, mikor minden beugrik. Tom, a levelek, a búcsú levelem, Jason és a csók.

Behunyt szemmel feltápászkodok, majd kinyitom a szemem. A szobában gyér fény világít és nem látok senkit rajtam kívül, falak vesznek körül csak egy fém ajtó van a szobába.

A kabátom, és a pulcsim nincs rajtam. Mivel így elég hideg van, ezért próbálom össze húzni magamat.

Felállok, és lassan a falhoz sétálva lerogyok. Felhúzom a térdeimet, és azok átölelve próbálom felmelegíteni a testem.

Vajon Jasonnek mikor fog feltűnni az, hogy eltűntem? Szólni fog bárkinek is? Egyáltalán hiányozni fogok neki? -könnyek gyűlnek a szemembe.

Úgy érzem magam, mint akire a hál vár, és valahol úgy is érzem, hogy az vár rám. A szememből lassan megerednek a könnyek, és az arcomat a kezeim közé hajtom.

Egyszer csak lépteket hallok meg a síráson túl. Valaki megáll az ajtómnál. Hallom a zár kattanását, majd azt, hogy valaki belép rajta. Rögtön felismerem Tomot.

Ijedten hátrébb kúszok a padlón egyenesen a sarokba, ahol próbálok eltűnni, de tudom, hogy ez lehetetlen. Tom sunyi mosollyal az arcán indul meg felém, mire nyelek egy nagyot. Megáll előttem majd leguggol hozzám, hogy egy vonalba kerüljön az arcunk.

-Látom megijedtél- simítja meg az arcom két ujjával. Még jobban próbálok hátrább húzódni, ha még ez lehetséges. - Ne aggódj, nem fog fájni, annyira. Ha nem ellenkezel, biztosan nem.- ejt meg egy gonosz kacajt.- most pedig kövess, de figyelmeztetlek, ha megpróbálsz elfutni, vagy bármit csinálni, nem úszod meg.- ezzel feláll, és felém nyújtja a kezét.

Remegő végtagokkal felállok, majd utána indulok. Egy kis folyosóra vezet, ahol több ajtó is nyílik. Valószínűleg valami pincében lehetünk, mert még mindig sötét, és hideg van.

Megáll a folyosó végén lévő ajtónál( már amennyire én látom ez a vége), majd lassan benyit és előre enged.

A szoba vöröses árnyalatú falakból, és egy fekete padlóból áll. A falakon mindenféle eszközök, ostor, kötél, bilincs és még rengeteg dolog, valamint a szoba közepén egy ágy áll. Először nem érten mit akar, majd minden megvilágosodik. Hátranézek a kajánul vigyorgó Tomra, aki pont akkor zárja be az ajtót.

Elkezdek hátrálni, és a hátam teljesen a falhoz simul. Fogvatartóm vigyora egyre szélesebb lesz, ahogy közeledik felém.

-Nem megmondtam, hogy ne ellenkezz?- kezd el ciccogni- ugyan, egy kis hancúr nem árt meg. És ne feledd, még vissza kell fizetned a tartozásodat.

Az állam alá nyúlva maga fele fordít, majd megcsókol. Erőszakosan és durván harapja a számat. Nem hasonlít Jason csókjára.
Miután nem csókolok vissza, elválik tőlem, és a szekrényhez sétál.

-Nem akartam ezt csinálni, de nem adtál más lehetőséget- veszi ki belőle a bilincset és a kötelet.

Odasétál hozzám, majd egy határozott mozdulattal az ágyra lök. A lélegzetem is elakad, ahogy a hasamra fordít, majd rám rakja a bilincset, úgy , hogy az kis híján elszorítja az ereimet. A lábaimat kiköti az ágy rácsához. Próbálom felemelni a fejemet, de mindig visszalök.

Visszasétál a szekrényhez és kivesz belőle egy ostort és egy ollót. A torkom elszorul, és érzem, alig kapok levegőt.

-Te akartad-mondja, majd lábait átveti a derekamon és elkezdi levágni rólam a fölsőmet. Elkezdek mozgolódni alatta, mire rávág egyet a hátamra. Úgy döntök nem mozdulok meg, nem tudom mit csinálna velem, ha még jobban ellenkeznék.

Leszáll rólam, és az ostorral kezdi ütni a hátam. Először gyengéden, majd egyre erősebben.
Minden egyes ütésre éles fájdalom nyilall a hátamba. A szemet már teljesen elfedték a könnyek, az agyamat pedig a fájdalom köde lepi el. Nem tudok gondolkodni, nem tudok mit csinálni.

Egy- két ütés a karomat is éri, mivel az még mindig a hátam mögé van bilincselve.

Több percig üt mire egyszer csak leáll. Én ekkor már halkan zokogok.

-Ugyan- kezdi el simogatni a sebeket a hátamon, amik valószínűleg véreznek is, ettől a tettétől a fájdalom csak fokozódik- nem fájt ez ennyire. Ne aggódj mindjárt kiengesztellek.

Mire odanézek, a póló már nincs rajta, és épp a nadrágját veszi le. Ekkor veszem észre, hogy rajtam sincs semmi.

Mikor vetkőztetett le?

Ahogy felszínre kerül a méretes szerszáma nyelnem kell egy nagyot. Elfordítom a fejem, mire odalép mellém és vissza fordít maga felé.

-Térdelj fel- követeli, nem teszek semmit- Azt mondtam térdelsz!- üvölt rám, és a hajamnál fogva felhúz.

-Most pedig teszed amit mondok, értetted?- vicsorog rám, mire lassan aprót bólintok.

Feláll az ágyra, így pont szembe kerülök a férfiasságával. A hajamnál fogva lassan ráhúz, mire kénytelen vagyok bekapni.
A szememet újra égetni kezdik a könnyek, ahogyan kénytelen vagyok csinálni.

Többször olyan mélyre löki magát a torkomba, hogy elkezdek fulladozni, de nem hagy rá időt. Egyre gyorsabban kezdi el mozgatni a fejemet, amit kénytelen vagyok tűrni. Próbálok ugyan nem nyelni, de amikor a számba élvez kénytelen vagyok. Hangosan nyögve engedi el a fejem, mire automatikusan köhögni kezdek.

-Ugyan, most jön a neheze.

-Kérlek- fogom könyörgöre, de nem tudok mit csinálni, ugyanis már kutyapózba lökött. A fejem a párnára ejtem, és várom, hogy elkezdje. Csak nem fogok belehalni.

Érzem, ahogy besüpped mögöttem a matrac, majd kicsivel később a hegyét érzem meg a bejáratomnál.

Végtelennek tűnő ideig tart, míg belém érkezik. Érzem, hogy sikos, de fejemet teljesen ellepte a fájdalom köde.Fáj, de kegyetlenül. Ahogy mozogni kezd, nem bírom tovább és zokogni kezdek.

Kérlelem,könyörgök, hogy hagyja abba, de nem tesz semmit, és egy idő után a kezét a számra helyezi, mondván fogjam már be.

Egyre gyorsabban kezd el mozogni, amitől csak még rosszabb lesz minden. Úgy érzem ha nem hagyja abba, akkor kettészakadok. A könnyeim még mindig folynak, amikor kezd elhomályosodni minden. Érzem ahogy az élvezete szétárad bennem, majd végleg elsötétül a világ.