Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ29Ӝ

Mikor hazaérek Alan a kanapén ül és valami műsort néz a tévében.

Leülök mellé, mire rám pillant.

-Jobban vagy?- kérdezem.

-Aha- mondja.

-Nem vagy éhes? Csinálhatok valamit- ajánlom fel.

-Már ettem- vesz fel egy müzlis tányért maga mellől.

-Vagy úgy- mondom a képernyőt figyelve- Eltudsz menni holnap suliba?- fordítom újra felé a pillantásom.

-Igen, de van valami amiről szeretnék beszélni- fordul velem szembe. Felhúzom az egyik szemöldököm. Miről akarhat beszélni?

-Persze,mond csak- nézek rá várakozóan.

-Holnap el akarom hívni Ellenát valahova- mondja végig a szemembe nézve. Nagyot nyelek. Nem szeretném firtatni ezt a témát- de nincs ötletem- vakarja meg a tarkóját.

Eszembe jut a levele, amiben leírta, hogy szeret. Lehet az emlékezetkiesés teszi, de ha hetero akar lenni legyen, nekem ebbe nincs beleszólásom.

-Vidd el mozizni, vagy fagyizni- köszörülöm meg a torkom.

-Jó ötlet- motyogja- Szerinted eljön velem?- kérdezi bizonytalanul.

-Szerintem biztos- mosolygok rá- Jóképű vagy- meg persze hihetetlenül aranyos, helyes, cuki és minden egyben- gondolom ki nem mondva.

-Remélem- derül fel az arca- egyébként hol voltál?- kérdezi.

Megvonom a vállam.

-Dolgom volt.

-A boltban?- vonja fel a szemöldökét.

-Itt is ott is- mosolygok rá- na megyek leviszem Totót- paskolom meg a hátát.

Feláll, hogy előhívja a kutyát.

A szobából fut elő, rögtön hozzám.

-Na, gyere- veszem fel- Mindjárt jövünk- köszönök el Alantől.

-Rendben- int egyet, majd befordul a szobájába.

Lesétálok Totóval a lépcsőn ki az utcára, és csak ott teszem le. Csendes környéken élek, közel van a városhoz, mégis távol a nagy nyüzsgéstől.

Miután a kutya elvégezte a dolgát, még megyek vele egy kört. A parkban meglátom James bandáját, ezért visszavonulót fújok.

Egészen hazáig azon kattog az agyam, vajon mit értett az alatt, hogy megbánom.

Lehet Alant akarja bántani. Nem kéne egyedül hagynom- gondolkodom.

A lépcsőházban ismét felveszem a némileg kifáradt kutyát. Egy pillanatra megmerevedik a karjaimban, mintha fülelne, majd kiugrik a kezeim közül és rohanni kezd felfele.

Kettesével szedem a lépcsőket. Rossz érzés önti el a mellkasomat. Totó az ajtónk elött ül és kaparja azt valamint ugat.

Benyitok, de nem látok semmit. Beljebb lépek, és a látványtól eláll a lélegzetem.

A konyhában ül a földön, hátát a konyhapultnak döntve és a kezét szorongatja. Odarohanok hozzá, hogy megnézzem mi történt.

-Segíts- motyogja.

Lenézek a karjára, amit már szinte teljesen belepett a vére. Fogok egy konyharuhát és a kezére szorítom, amitől felszisszen.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj- simogatom meg a fejét.

Előkapom a telefonom, hogy hívjam a mentőket.
A beszélgetés alatt végig dadogok. Elmondom a címem, majd lerakom a készüléket.

-Jól vagy?- kérdezem tőle.

-Azt hiszem - motyogja.

Óvatosan felemelem a kezéről a rongyot, amit már teljesen átitatott a vére. Szerencsére már nem folyik olyan intenzíven mint amikor hazajöttem. A másik rongyért nyúlok, és most azt szorítom rá.

Csöngetnek, amire felkapom a fejem.

- Ezt fogd ide jó erősen, oké?- mondom a földön ülő fiúnak. Bólint, majd óvatosan megszorítja az anyagot. Felpattanok, és a kaputelefonnál beengedem a mentősöket, akik pillanatok alatt felérnek.

Ellátják Alant, majd az egyik mentős megfogja és kiviszi az ajtón.

-Minden rendben van vele?- kérdezem meg a másik fickót.

- Mivel elég sok vért veszített be kell vinnünk- mondja, majd kifordul az ajtón.

Úgy viselkednek velem, mintha levegőből lennél vagy nem tudom.

Lerohanok én is,hogy Alanal menjek, de becsukják előttem a kocsi ajtaját és elhajtanak.

Nagyokat pislogva figyelem a távolodó autót, amikor megszólal valaki mögöttem.

-Nocsak- nocsak, csak nem itthagytak?

Megfordulok és meglátom őt, ahogyan gúnyosan vigyorog.