Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ23Ӝ

Mikor hazaérek teljes csend fogad. Halkan lépek be a lakásba, hátha Alan alszik.

Leveszem a kabátomat és a cipőmet is.

Mikor belépek a nappaliba Alant találom ott, ahogy a kikapcsolt tévé előtt ül kezében a delfinével.

-Mit csinálsz?- kérdezem mellé érve.

-Nem kapcsol be- mondja le sem véve a szemét a fekete képernyőről.

Magamban nevetek egy jót és elindulok megkeresni a távirányítót.

Mikor megtalálom bekapcsolom neki a készüléket és kezébe adom a távkapcsolót.

-Ezzel tudod hangosítani ezzel halkítani- magyarázom neki- ezekkel pedig a csatornákat tudod váltani. Megyek csinálok vacsorát- paskolom meg a fejét, majd magára hagyom.

Úgy döntök bundás kenyeret készítek. Hallom, ahogy az adások közt válogat, míg megállapodik a mesecsatornánál.

Néha úgy érzem mintha egy kisgyerekre kellenék vigyázni, egy 16 éves kisgyerekre. Elmosolyodok, ahogy meghallom a kacaját.

Belerakom a kenyeret a tojásba, majd beledobom a serpenyőbe. Amíg sül megnézem az időjárást. Látom, hogy egy nagyobb vihar közeleg felénk.

Kinézek a most már kanapén ücsörgő fiúra. Mindig is félt a kisebb villámlásoktól is. Többször is előfordult régebben, hogy éjszaka közepén sírva hívott fel, pedig csak esett az eső. Megfordítom az ételt. Remélem csak egy kisebb esőzés lesz.

Készítek még négy kenyeret és lekapcsolom a főzőlapot.

-Kész a vacsi - kiabálok ki. Percek alatt az asztalnál terem, így még megteríteni sincs időm.

Persze a játéka is velünk eszik. Megcsóválom a fejem, ahogy az ölébe rakja a plüsst és úgy kezd el falatozni.

-Lassan, még meleg- figyelmeztetem, mire lassít a tempón.

-Finom?- mosolygok az elégedett arcát látva.

-Aha- mosolyog ő is.

-Holnap vissza kéne menned az iskolába- mondom neki.

-Iskola?- néz rám értetlenül- Dorotthy velem jöhet?- öleli magához a játékát.

-Nem viheted, de megvár itthon- simítok végig a kezén, csalódott arcát látva.

-Na nyomás fürdeni- állok fel az asztaltól. Ő is felkel és elindul a szobája felé.

Leszedem az asztalt és elmosogatok, majd én is bevonulok a szobámba.

Kinézek az ablakon, hogy megnézzem milyen az idő. Az ég eléggé beborult, nagy eső lesz.

Bemegyek fürdeni én is. Hamar végzek és megtörölközve felkapok magamra egy alsót és egy pólót. Mikor kiérek látom, hogy nem kicsit esik.

Átsettenkedek Alanhez és halkan benyitok. Nekem háttal fekszik, viszonylag mozdulatlanul, így megnyugodva visszamegyek aludni.

Éjszaka közepén egy hatalmas dörgésre ébredek. Lendületből felülök az ágyon, körbe nézve a szobán. Mikor látom, hogy tiszta a terep visszadőlök a párnámra, ám a vihar nem akar elállni.

Remélem Alan jól van- gondolom behunyva a szemem.

Pár perc múlva, az egyik nagyobb dörgést követően, halk kopogást hallok meg az ajtóm felől.

Lerakom a telefonom, amit eddig nyomkodtam és a hang felé kezdek sétálni.

Mikor kinyitom egy halálra rémült Alan áll velem szemben.

-Nem tudok aludni- dadogja alig hallhatóan- félek a dörgéstől.

-Szeretnél velem aludni?- kérdezem. Nem akarom, hogy féljen. Talán mellettem majd biztonságban érzi magát.

-I...igen- remeg meg a hangja.

Magamhoz ölelem és beljebb húzom a szobámba.

-Dorotthy ott maradt- mondja ijedten, és visszafut a delfinért.

-Gyere, ide feküdhetsz- mutatok a mellettem lévő helyre, amikor visszaért.

Odasétál a felkínált területre és betakarózva átöleli Dorotthyt.

Én is befekszek melléje és a hátamra fordulva próbálok elaludni, ami nem könnyű mivel Alan minden kisebb dörgéstől sikít egyet.

Szembe fordulok vele és magamhoz húzom, átölelve a derekát.

-Na, nincs semmi baj- simogatom a szabad kezemmel a haját- ez csak egy kis vihar.

Érzem, ahogy lassan kezd megnyugodni így abbahagyom a haja simogatását.

-Remélem boldog vagy- motyogom neki, nehogy felébresszem- Vigyázni fogok rád, ígérem- nyomok egy lágy csókot az ajkaira.

Becsukom a szemem és csak még jobban húzom magamhoz.Hamarosan hevesen verdeső szívvel alszok el mellette.

Sziasztok!!
Kaptam díjakat
sadfarewell1 unnietől és Zakucchitól, amiket nagyon szépen köszönök 😀
Nem tudom mikor lesznek kirakva, de igyekszem vele.
További szép napot 😘