Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ1Ӝ

2 hónappal korábban

Beléptem a hatalmas épületbe és az aula fele vettem az irányt. Alan már ott ült a fotelünkben és egy könyvből jegyzetelt. Elmosolyodtam ahogy megláttam.

Sötétkék nadrág volt rajta egy fehér felsővel és a haja enyhén a szemébe lógott. Nagyon jól nézett ki, bár ezt nem mondhattam ki.

Hét éve vagyunk barátok, bár ő fél évvel fiatalabb nálam. Nagyon szeretek a társaságában lenni, talán jobban is mint kellene. Körülbelül három éve jöttem rá arra, hogy meleg vagyok.
Amikor ezt elmondtam Alanek megkérdezte tőlem, hogy szerelmes vagyok-e belé. Én persze azt mondtam nem. Ez mára akkor hazugság volt, de ezt ő nem tudhatta meg.

Elindultam felé, és levetődtem én is a fotelba.

-Úristen, Jason!- kiáltott fel. Kicsit megijesztettem.

- Na, nyugi- mosolyogtam rá.- Mi jót csinálsz?

- A tanárunk büntetést adott az egész osztálynak három hülye gyerek miatt- húzta el az orrát.

Elmosolyodtam, olyan aranyos tud lenni néha.

Ránéztem az órámra és megakadt a szemem. Két percem volt felérni a másodikon lévő legutolsó teremhez, és az első óra fizika, arról meg nem jó ha késik az ember.

-Nekem rohannom kell- pattantam fel azonnal. Még szerencse, hogy a táskámban volt a cuccom, és nem a szekrényemben, mert akkor oda is mehettem volna.

Gyors léptekkel felrohantam a lépcsőn, mert persze a lift az minek. Végig szaladtam a folyosón egyenesen be a terembe. Körülnéztem. Megállapítottam hogy nincs tanár. Lihegve csoszogtam oda a padomhoz, hogy miután leültem elterülhessek rajta.
Ekkor szólalt meg a csengő is. Király. Felültem előszedve a cuccom és kivágtam az asztalra.

A fizika tanárunk helyett az angol tanárnő lépett be a terembe.

-Gyerekek! Mr.Stevens eltörte a karját így ma én jöttem be hozzátok.- mondta kedves hangon. Mindenki felsóhajtott.

Ezek szerint fizika témazárót sem írunk- gondoltam
- De- folytatta- a tanár úr kiadta a teszteket, szóval osszátok ki, és kezdjetek bele a munkába.

Csodás, semmit nem tudok.- sóhajtottam
Megkaptam a tesztet és elkezdtem írni amit eszembe jutott. Ez kemény két mondat volt ,és azt is úgy puskáztam.
Ennél már csak jobb lehet komolyan.- dőltem a padra.

Végül nagy nehezen, de megírtam a dolgozatot.
Csak a kettes legyen meg, nekem az már jó.-fohászkodtam.

Kiléptem a teremből, és a szekrények felé vettem az irányt. Alan szekrénye az enyém mellett volt, így rögtön megláttam, hogy pakolászik. Odamentem mellé, mire rám nézett.

- Milyen volt az órád?- kérdeztem tőle, miközben kivettem a könyveimet.

- Túléltem-sóhajtotta- neked?

- A tiédnél nem rosszabb. - sóhajtottam én is- Van kedved suli után elmenni fagyizni?- kérdeztem rá. Mindig elszoktunk menni, ha nehéz napunk volt.

- Persze, de most te fizeted a fagyit. A múltkor is én fizettem.

- Rendben- bólintottam rá.- akkor majd suli után.

-Suli után- mondta utánnam mosolyogva.
Mindig mosolyog, ezt szeretem benne, meg persze minden mást is.

Becsuktam a szekrény ajtót, és visszaindúltam a terembe.
Amikor visszaértem a helyemre, odajött hozzám az osztálytitkár.

- Az igazgató látni szeretne.- mondta, mire felkaptam a fejem.

- Miért?- kérdeztem vissza. Tény nem vagyok egy jó gyerek, de nem hívtak le semmiért az igazgatóhoz az elmúlt három hónapban, amióta a suliban voltam.

- Nem tudom, de nem tűnt boldognak.

- Rendben, megyek.- álltam fel a helyemről, hogy lemenjek az igazgatóhoz. Utálok oda menni. Mondjuk ki szeret?

Beléptem a kis helyiségbe, ahol az igazgató már ott ült és szúrós tekintettel nézett rám.

- Jó napot igazgató úr! - köszöntem illedelmesen.

- Jason Gray! Maga volt?- vágott bele rögtön.

- Mi voltam én?- értetlenkedtem

- Maga dobta ki az ablakomat labdával?

-Kikérem magamnak- háborodtam fel- semmi ilyesmi nem történt!

- Akkor ki tette?

- Nem tudom, de nem én.

- Biztos benne?

- Igen, teljes mértékben!- mondtam határozott hangon.

-Rendben Gray, Elmehet, de ha megtudom,hogy maga volt, akkor Isten kegyelmezzen meg magának.

- Nem én voltam- mondtam miközben kiléptem az ajtón.

Ha megtalálom azt aki valójában volt, esküszöm agyonverem. Még egy ilyen embert, de komolyan.

Visszaindultam a terembe, de semmi kedvem nem volt bemenni matekra, így leültem a folyosóra és a telefonomat kezdem nyomkodni várva az óra végét.

Szerencsére hamar elment az idő, és kicsöngettek. A tanár ment el előttem nem túl kedves fejet vágva. Megforgattam a szemem, majd bementem a terembe.
Visszaültem a helyemre és elfeküdtem a padon ismét. A következő óra biosz volt, azt legalább szeretem. Belépett a tanár kedves mosollyal az arcán, ezért szeretem ezt az órát.

Persze ez hamar elment, ahogyan a napom további része is.

Mikor végztem a szekrényemhez száguldottam. Alan nem volt ott. Lehet a cukrászdába ment.- elmélkedtem
Miután pár perc múlva sem jött jobbnak találtam elindulni a találkozóhelyre.

Pár perc alatt megtettem az utat, hogy az épületbe érve fellélegezhessek. Köszöntem, majd felmentem a teraszra, ahol ülni szoktunk. Messziről kiszúrtam a barátom fekete haját, így oda mentem, és leültem vele szembe. A telefonján írt valamit, és nagyon koncentrált.

Megkopogtattam az asztalt mire felnézett és elmosolyodott.

-Mit írsz?-kérdeztem rá.

- Nem fontos- mosolygott

-Te tudod- vontam vállat- rendeltél már?

- Még nem, téged vártalak

- Itt vagyok. Na, mit szeretnél?

- Kérek egy epres turmixot és- a telefon rezgése szakította félbe. Rögtön felkapta, majd olvasni kezdett valamit.Arcvonásai egyre feszültebbek letette.

- Minden rendben?-érdeklődtem aggódva

-Mennem kell!-mondta sietve, és már fel is állt- sajnálom, majd legközelebb bepótoljuk.- rohant ki a helyiségből.

Értetlenül néztem utána. Nem tetszett ez nekem. Nem szokott így elrohanni.
Lehet holnap rákérdezek nála, hogy hova ment- gondolkodtam. Végül elvetettem az ötletet.
Ha akarja úgy is elmondja.- nyugtattam magam.

A pincér jött oda hozzám, és megkérdezte mit szeretnék. Elment az étvágyam, de rendeltem egy turmixot. Hamar kihozták, én pedig sietősen felhörpintettem.

Kisétáltam a kasszához, majd fizetés után távoztam. Hideg volt így rögtön hazafelé kezdtem sétálni.