Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ18Ӝ

Sziasztok!😁😁
Mivel megvan az 1K olvasó ezért kaptok még egy részt így estére. Nagyon szépen köszönöm 😙😙🎉

Felkelek az ágya mellől, és elindulok haza. Nem akarom őt itt hagyni, főleg nem most ilyen állapotban. Kisétálok az épületből, és hazafele indulok.

Az arcomat megcsapja a hideg levegő és újra szipogni kezdek.

Az, hogy valószínűleg nem beszélhetek vele kitudja meddig, nagyon elszomorít.

Szeretném magamhoz ölelni, megnyugtatni. Elmondani, hogy... szeretem.

Besétálok a házba és leveszem a kabátom, majd a cipőm is. Élni sincs kedvem.

Azt hittem, ha megtalálom, akkor minden rendbe jön, de tévedtem, csak minden rosszabb lett.

Befekszek az ágyamba, és csak bámulom a plafont. Behunyom a szemem, ahogy a könnyek újra lefolynak az arcomon.

Hiányzik. Hiába tudom, hogy jól van, hiányzik. Szeretném a karjaimba zárni, és csak tartani. Nem akarom őt elveszíteni.

A tekintetem lejjebb vándorol, majd megakad a dobozon.
Kipislogom a szememből a könnyeket és fel ülök az ágyon.

Miért van olyan érzésem, hogy ki kell nyitom a levelet?-kérdezem magamtól.

Visszadőlök ugyan, de furdal a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet benne.

Erőt véve magamon felállok, és leveszem a dobozt a polc tetejéről.

Törökülésben visszaülök az ágyra, és leveszem a tetejét. A boríték a halom tetején van. Kiveszem, és a dobozt félre lökve, nézni kezdem kívülről, majd óvatosan felnyitom.
A szívem hangosan zakatol, nem tudom mire számítsak. Lehet, hogy a végrendelete? Remegő kezekkel kihúzom belőle a lapot, és olvasni kezdem.

"Ha ezeket a sorokat olvasod, az aszt jelenti, hogy már több mint egy hete eltűntem. Ezt a levelet Jason Graynek írom.
Jason. Te számomra mindig is jóBartát voltál. Talán több is. Szeretném, hogy tudd, mindig is éreztem irántad valamit. Valamit ami több volt mint puszta barátság. Normális esetben nem tettem volna azt, amit tettem máma. Féltem, ha megteszem, akkor ellöksz magadtól, és megutálsz, de nem akartam. Próbáltam úgy viselkedni mint egy barát. Egy nagyon jó barát, amilyen te voltál nekem. Emlékszem amikor meghaltak a szüleim két évvel ezelőtt. Te odajöttél hozzám az aulába, és minden további nélkül megöleltél. Hagytad, hogy kisírjam magam a válladon és nem löktél el magadtól. Ha akkor te nem vagy velem, akkor nem tudom mit kezdtem volna egyedül az életben. Vagy amikor azok a srácok megvertek. Kerestél, és megtaláltál, ha akkor nem jössz hagytak volna meghalni Nem adtad fel a keresésemet. Kérlek, ha ezt a levelet olvasod, és én még mindig nem kerültem elő, akkor se add fel.Tudd, hogy mindig is szerettelek, és szeretni is foglak.

Alan"

A lapon látszanak a megszáradt könnycseppjei, és mellette az enyémek is. Így, hogy elolvastam, csak még rosszabb lett ez az egész. Tehát  ő is szeret. Ezt a levelet a csókunk napján írhatta. Tudta, hogy ez fog történni. Nem mert szólni, amit megértek.

A könnyeim egyre szaporábban kezdenek folyni az arcomon, így visszarakom a papírt a helyére.

Felhúzott térdeimet átkarolva, fejemet a térdemre hajtva sírok fel.

Miután valamennyire megnyugodtam, visszarakom a helyére a dobozt, és elmegyek zuhanyozni.

Beállok a meleg víz alá, ami jólesően éri a hátamat.

Ahogy az érzelmeim kezdenek előtörni, úgy állítom a víz hőfokát egyre hidegebbre, mígnem már vacogok a víz alatt.

Elzárom, majd egy törölközőt tekerek a derekamra, és kisétálok a szobámba. Át öltözök, majd bebújok a takaró alá, és várom, hogy az álom erőt vegyen rajtam.