Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ36Ӝ

Alan

-Nem akarok suliba menni- fúrom a fejem mellettem fekvő párom mellkasába. Semmi kedvem nincs találkozi Jamessel. Ha csak fele annyira idegbeteg mint a nagybátyja akkor nem kérek belőle. A legkissebb mozzanatból rá fog jönni arra, hogy visszatért minden.

-Muszáj- simogatja meg a fejem- de most aludj, mindjárt éjfél.

-Rendben- szuszogom álmosan, és szinte azonnal el is alszom.

Egy sötét szoba. Egyedül vagyok. Megint. Nyílik az ajtó, ami ki tudja hol van. Átjár a félelem. Próbálok hátrálni, amennyire csak lehet, de hátam beleütközik valamibe. Felnézek, nem látok senkit, de tudom, hogy itt van.
"Hagyj békén" üvölteném, de egy hang sem jön ki a torkomon. Nyakamhoz kapok, mikor érzem megfeszül rajta valami. Fulldokolni kezdek. Próbálok3 kiálltani, de egy hang sem tör fel belőlem. Köhögök.
-ALAN!- hallom meg valaki hangját, távoli suttogásként. Jason!
A kötél feszül a nyakamon. Nem kapok levegőt.
"Jason" próbálok hangot előcsalni magamból sikertelenül.
"Jason" próbálkozok ismét, de csak a köhögésbe átcsapó rekedt sóhajom hallatszik, majd minden elsötétül.

-Alan! Alan, kelj fel!- hallom Jason hangját, most már közelebbről. Érzem ahogy rázza a vállam.

Kinyitom a szemem, mire az ő aggódó tekintete néz vissza rám.
Probálnák megszólalni, de csak köhögésre futja.

-Gyere- ültet fel a hátamat simogatva megnyugtatásként- Rosszat álmodtál?- kérdezi gyengéden.

-Igen- a hangom rekedt. Teljesen kivert a víz.

-Hozok vizet- állfel, de megfogom a karját.

-Nem kell, jól vagyok- eröltetek mosolyt az arcomra. Visszaül mellém, de arcán még mindig látszik az aggódás.

-Rosszat állmondtál?- fogja meg a kezem. Bólintok, majd lehajtom a fejem. Nem akarom elmesélni- Elmondod? Jobb lesz.

-Nem tudom el kéne- e. Nem akarom, hogy miattam aggódj- nem fogom beadni a derekam. Rágondolni is fáj arra ami ott és akkor történt, nemhogy elmesélni. Nem bírnám ki sírás nélkül.

-Hé, nekem elmondhatod- erölteti tovább. Beadom a derekam. Nem akartam, de beadom. Talán igaza van, talán nem. Egy próbát megér.

Bólintok. Átkarolja a derekam, de eltolom magamtól. Értetlen fejjel néz rám, de nem érdekel. Ő kérte, hogy mondjam el. Nem akarok a meleg ölelésében lenni amíg végig nem mondom. Nem bírnám. Olyant is elmondanák, amit lehet nem kellene. Fel húzom a térdeimet, hátam a falnak döntöm, úgy kezdek mesélni.

-Miután Tom elvitt egy pincében ébredtem- folytatom onnan, ahol abbahagytam a legutóbb- Minden sötét volt, hideg és dohos. Talán egy pince, vagy egy régi raktárhely lehetett. Nem voltak ablakok. Nem volt ágy. Nem voltak ruháim. Nem volt semmim. Megerőazakolt- hull le egy könnycsepp az arcomon a fájó emlékre- megvert. Egy alkalom elött nem hagytam magam. Teljesen kiakadt. Azt mondta bünhődni fogok. Nem kaptam ételt, vagy csak nagyon ritkán. Vizet is éppen csak. Nem tudtam enni, inni, aludni, semmit nem tudtam tenni, csak tűrtem. Elvette a ruháimat, mindenem. Az utólsó este amire emlékszem a legrosszabb volt. Ott volt James. Kikötöttek, megvertek. Nem emlékszem többre, onnantól nem- észre sem veszem, de hullanak a könnyeim, ahogy a végére érek.

-De már itt vagy és én is itt vagyok- hallom a mellettem ülő hangját. Átölel, majd magához húz. Belesimulok az ölelésébe átölelve a derekát. Halkan még folynak szememből a sós könnyek.

-Szeretlek- susogom halkan, mikor már meg tudok szólalni. Nem válaszol, csak arcom maga felé fordítva megcsókol, úgy, ahogy más nem tud. Pulzusom az egekbe szökik és könnyeim is elapadnak, teljesen. Kezeim felvezetem a nyakára, visszacsókolva. Eldönt az ágyon, majf egy puszival zárja az egész műveletet. Arcom lángvörösre válthat, mivel elmosolyodik. Észre sem vettem, hogy ég a lámpa.

-Most viszonz aludj- húz magához, mire fejem a mellkasába fúrom.

-Jó éjt- motyogom álmosan.

-Jó éjt, Picúr- kuncog egyet, mire megrugom a bokáját.

-Nem vagyok picúr- duzzogok be- Zsiráf- fordulok el tőle, mire lekapcsolja a lámpát és magához húz vissza is fordulok felé.

Egy puszit ad az arcomra és már durmol is, de nekem nem jön álom a szememre, csak figyelem alvó alakját, amíg lassan, de biztosam elnyom az álom engem is.

Sziasztok! 😄
Elöbb tudtam hozni a részt mint vártam, aminek remél örültök. Tudom nem lette egy eseménydús rész, de kipróbáltam egy új "írásmódot" és erről kérném a véleményetek.
Puszillak titeket 😗😗