Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ16Ӝ

Alan
+16!

3 nap múlva

Nem tudom mennyi ideje lehetek itt. Lehet csak órák teltek el azóta,hogy Tom vizet adott nekem. Nem tudom. Az idő érzékelésem használhatatlanná vált.

Elfekszem a matracon, szorosan betakarva magam. Nagyon régen adott már nekem ételt, és így nem hiszem, hogy ki fogom bírni. A kezeim már csont soványak, és szinte csak a bőr tartja össze a karomat.

A mindennapos megerőszakolások mellé, verések jöttek, amik csak még rosszabá tették az állapotom. Kezdem azt hinni, hogy nem fog elengedni, hanem kiéhesztet, és majd maximum eltemet a kertben.

Fekszem, és lesem a plafont, már amennyire, ez ilyen testhelyzetből lehetséges. Csak az oldalamon tudok feküdni, a sok ütés miatt, ami ért. Ülni egyátalán nem tudok.

Meghallom, hogy nyílik az ajtó, mire összébb húzom magam. Megint itt van... megint el fog vinni. Nem tudom, hogy fogom ezt a menetet túl élni. Az eddigieknél is épphogy nem ájultam el, de az is megtörtént.

Idejön hozzám, majd a hátamra fordít, mire felsziszenek.

-ne aggódj- simítja meg a hajam- ez az utolsó. És most - komorúl el a hangja, amitől kiráz a hideg- meglátjuk meddig bírod. Csak úgy megsúgom- hajol oda a fülemhez- nem leszek egyedül.

A szívem is megáll dobogni, ahogy ez kimondja.

Vajon hány elmebetegel leszek egy szobában?

A derekamat áttfogva átdob a vállán, úgy hogy a fejem a földet verdesi, de ez látszólag nem zavarja. Bevisz a szobába, ahol egy ismeretlen fiú áll egy új szerkezet mellett.

Beállítanak a fakeretbe, ahol a fejem fölött, és a lenti sarkokban karikák vannak elhelyezve.

Láncal kikötnek, majd megállnak elöttem. A fejem erőtlenül esik előre, mire megroppan a nyakam.

-Szép darab- mondja az ismeretlen, kissé bizonytalan hangon

-Igen, de sajnos holnap meg kell válnom tőle, nagy kár lesz- jön közelebb hozám, majd belemarkol a hajamba, és felrántja. Néma sikoly tör ki belőllem,mire elenged.

- Kezdjünk hozzá, mert nem lesz mindenre időnk.-dörzsöli össze a kezét az elöttem álló. Mindketten a szekrényhez sétálnak, majd kutatni kezdenek.

Több dolgot is kivesznek, egy ostort, amin már meg sem lepődöm, egy ragasztó szalagot és egy kést. A szívem hevesen kezd verni, ahogy a tárgyakat elém rakják.

-Na babám, választhatsz kettő tárgyat. Mivel jutalmazzunk meg.

Végig nézek a tárgyakon, majd behunyom a szemem. Úgyse én döntök.

-Ha nem akarsz dönteni megteszük mi. Na szóval ,James válasz elöször te, majd én.

Látom, ahogy a srác lenyúl, és felveszi az ostort. Nem lehet sokkal idősebb nálam. Talán olyan 18 körül lehet.

Kezébe fogja a tárgyat, majd rám néz. A tekintete kérdő, mire összezavarodok. Olyan mintha... féltene.

Tom is lehajol, majd felveszi a szalagot és beragasztja a számat.

-Akkor kezdődjön a móka.

Tom mögém áll, majd James is mellé lép.

-Na most kedves unokaöcsém- hallom meg fogvatartóm mézédes hangját.- megtanítalak, hogy hogyan kell ezt a szépséget használni.- hallok egy enyhe sistergés, majd kezeket a hátamon. Felszisszenek, ahogy a a sebeimet éri. Elveszi a kezét.

-Most pedig kicsit felfrissítjük a sebedet- egy határozott mozdulattam vizet öntöz a hátamra, mire felnyögök, már amennyire a számat takaró szalag engedi. A sebhelyek lüktetni kezdenek. Könyek gyűlnek a szemembe.

-Most pedig megfogod itt és- kezdi el magyarázni, majd lecsap a hátamra. Hatalmasat ugrok- így csinálsz. Te jösz.

Pár másodperc múlva ismét ütést mérnek a hátamra, de ez most nagyon gyenge, szinte neg sem éreztem.

-Na erősebben.

Újabb ütés, de ez már jóval erősebb, valószínű, hogy Tom megelégelte, és áttvette az irányítás.

Még jópár ütést elszenvedek, mire meghallom Tom hangját. Nem tudom kivenni mit mond, csak távoli suttogásként hallom.

A tér kezd összefolyni elöttem, ahogy a fájdalom elönti az agyamat. A fejem teljesen erőt veszítve bicsaklik előre, de ők csak folytatják az ütlegelést.

A testem elernyed, mire a fájdalom forrás leáll.

Elengedik a lábam, amik megrogynak, és csak a kezem tart meg. Arról is leszedik a láncot mire a földre esek.

-Most pedig megleckésztetjük-rugja meg a tarkómat, mire a fejem hátra feszül.

Újabb ütést kapok a gyomromba, majd a gerincembe is.

Tehetetlenül fekszem, nem tudok semmit tenni, ellenkezni meg pláne nem.

Érzem, ahogy néhány jól irányzott rúgás a koponyámat éri.

A világ kezd elsötétedni elöttem, már csak foltokban látok.

Valaki a hátamra fordít, majd a nyakamnál fogva felemel. Teljes erejéből földhöz vág, mire minden elcsendesedik.