Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ43Ӝ

Mindent leleplező rész következik
Hölgyeim és Uraim.

Alan

Egy puha matracon fekszem. Karok ölelik át védelmezően a derekam, ahogy én szorosan hozzá bújok.

-Fent vagy? - dünnyögi a hajamba.

-Uhum-szuszogom, közelebb merészkedve hozzá.

-Jól vagy?-kezdi el simogatni a hátam, ahogy kezei a takaró alá vándorolnak.

-Aha-bólintok.

-Rendben- hallom a hangján, hogy mosolyog.

-A ruháim-motyogom kicsit eltávolodva tőle.

-Már itt vannak, ne aggódj. Reggel elhoztuk őket, amíg aludtál-ültet fel óvatosan.

-Köszi. Jason...

-Nem volt otthon ne aggódj. Minden rendben lesz-Von magához egy ölelésre.

-Nem maradhatok itt örökre-susogom. Feltételezem, hogy náluk lehetünk. Körbetekintek a szobájában. Kék falak, melyet poszterek díszítenek. Egy ablak, asztal, két szekrény és bőröndök.

-Addig maradsz, ameddig jónak nem látod-ad egy puszit a szám sarkába.

-Rendben, de a sulival mi lesz? -kezdem el a körmeimet pásztázni. Nem tudom, hogy mit fogok kezdeni magammal. Egyedül.

-Otthagyhatod, én már megtettem-ejt mege egy kedveskedő mosolyt.

-Tényleg? -suttogom szinte csak magamnak.

-Persze. Na, szeretnéd?-vigyorog idétlenül.

-Azt hiszem-bólintok bizonytalanul. Annyira talán mégse bízok meg benne.

-Helyes. Gyere ide-ölel át szorosan. Nyaka köré kulcsolom a kezeimet, úgy simulok hozzá.

-Nem vagy éhes? -válik el tőlem pár perc múlva.

-Kicsit-eresztem el, hátrább csúszva.

-Hozok valamit-ad egy puszit és felálva kisiet a szobából, becsukva az ajtót.

Átkarolom a lábaimat, államat a térdémre támasztva. Nem tudom hova tenni a dolgokat.

Aggódom Jason miatt. Nem tudom mit fog tenni magával. Amikor legutóbbi alkalommal elváltunk, vagdosni kezdte magát. Nem akarom, hogy megölje magát. Azzal az én lelkem egy része is meghalna. Ha csak nem az egész.

Nem akarok még egy embert elveszíteni. Még egyet, aki ilyen fontos a számomra.

Hiába tette azt amit tett. Hiába bánott. Hiába kötözött ki éjszakára, nem tudok rá haragudni. Nekem ő annál fontosabb.

Letörlök egy kósza könnycseppet a szemem sarkából. Belegondolni is rossz ebbe az egészbe.

-Minden rendben? - hallom meg James hangját, nekem pedig egy perc alatt önti el a mellkasom a forróság.

-Igen-szipogok. Beljebb lép kezében egy tálcát tartva amin egy szendvics és egy pohár tej van felszolgálva.

-Idd meg a tejet-biccent. Zavartan nézek rá, de inkább felveszem a poharat. Belekortyolok, majd visszarakom a tálcára és inkább a szendvics mellett döntök.