Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ13Ӝ

Ahogy hazaérek a szobámba rohanok, ahol a telefonomat hagytam reggel. Megnyitom a tárcsázót, és hívni kezdem az egyes gyors hívót, ami az ő száma.

Többször is kicsöng, de nem veszi fel. Újra hívom, de semmi. Az ötödik próbálkozásnál már ki se csöng, hanem hangpostára kapcsol.

Az ágyhoz vágom a készüléket, és a földre rogyok. Nem értek semmit. Úgy érzem, hogy ezt a kirakóst nem lesz egyszerű megfejteni. A darabkák szanaszét vannak, és nem tudom hol kezdjek neki a keresésnek.

Nem tudom mennyi ideig ülök a földön, de úgy érzem, ha nem állok neki keresni, soha nem találom meg. Felállok és a konyhába sétálva készítek magamnak egy kávét.

Lehet be kéne jelentenem a rendőrségnél, hogy eltűnt. Talán tudnak segíteni- ötletelek.

Az agyamat ellepi a kétségbeesés köde. Felkapom a kabátom és a telefonom, és kirohanok az utcára és a rendőrség fele veszem az irányt.

Miközben rohanok a szembe könnyek gyűlnek. Nagyon féltem őt, nem tudom mi történt, de nem szokott eltűnni.

Megállva a rendőrkapitányság előtt, a térdemre támaszkodva fújok egyet, majd kihúzva magam beindulok.

-Jó napot! Miben segíthetek?- kérdezi a portánál álló hölgy.

- Jó napot!- köszönök vissza én is- beszeretnék jelenteni egy eltűnést.- mondom zakatoló szívvel. Látom az arcán a hirtelen át futó együttérzést, de a következő pillanatban ugyanolyan fapofával áll mint ezelőtt.

-Mindjárt jön a kolléga, tessék megvárni- fordul vissza a géphez.

Leülök az egyik székre, és várok. Pár perc múlva ki is jön egy kopaszodó idős rendőr, és a portához sétál, majd onnan hozzám.

- David Smith, nyomozó - nyújtja felém a kezét- Miben segíthetek?

-Jason Gray- fogok vele kezet- a barátom eltűnt- mondom ki kerek perec nem foglalkozva a következményekkel

-Kövessen - mondja némi gondolkodás után.

Utána megyek az irodába, ahol ő rögtön leül a számítógép elé, és int, hogy én is foglaljak helyet vele szemben. Leülök, amíg pötyög valamit a gépen, majd felém fordul.

- Most felveszem az adatait, majd a barátja adatait is- kérdően néz rám, mire aprót bólintok.

-Rendben akkor a nevét kérem.

-Jason Gray.

Miután bepötyögi a gébbe ismét rám néz.

-Anyja neve?- kérdezi közömbösen

-A szüleim kitagadtak, nincs gyámom.

-Értem- valamit pötyög a gépbe, majd ismét kérdezgetni kezd.

Miután mindennel végzett jött az ami miatt eredetileg is jöttem

- Szóval miből gondolja, hogy a barátja eltűnt? -hallom az enyhe gúnyt a hangjában.

- Pénteken találkoztunk utoljára, nem beszéltünk, és iskolába se jött, a telefont se veszi fel.

-Nem lehet, hogy csak otthon van?- látszik rajta, hogy kételkedik.

Minek kellett idejönnöm, úgyse hisz nekem

-Nincs otthon- mondom nyomatékosan.

-Rendben, eltudná mondani hogy néz ki?

Előveszem a telefonom, és előkeresek egy közös képet Alanal. A parkba készült, pár napja. Oda adom a rendőrnek, aki miután megnézte lerakja az asztalra.

-Rendben, szólni fogunk ha látunk valamit. Elmehet- nagyokat pislogok, majd elvéve a telefonom felállok, és kiviharzok.

Az ajtóból még hallom ahogy elejt egy "Buzik" megjegyzést, de nem foglalkozok vele.

Nem fog segíteni, tudom. Az iskola fele veszem az irányt, mivel tudom, hogy még nyitva van és valószínűleg beengednek. Eszembe jutott valami, ami talán segíthet.

Amint beértem egy " itt hagytam a kabátomat" mondattal beengednek, majd a szekrényekhez futok.

Megállok a szekrénye előtt, és próbálom kinyitni, de be van zárva lakattal. Elkezdek forgolódni, majd a fotelhez futok, ahol benyúlok a párna mögé. Szerencsésen konstatálom, hogy itt tartotta a kulcsot. Pár napja mondta meg, hogy itt tárolja. Nem értettem miért mondta meg, ha sose osztotta meg velem eddig.

Lehet tudta, hogy el fog tűnni?

Visszasietek a szekrényhez, majd kinyitom az ajtót. Nem találok semmi szembetűnőt, csak a könyveit. Felnézek a kis résbe, ahol rengeteg galacsint látok.

Megfogom az összeset, majd a kabátom zsebébe gyűrve bezárom az ajtót, és a kulcsot is a zsebembe rakom.

Hazafele indulok. Nem tudom mi lehet ez a sok papír, de nem sejtek jót.

Ahogy belépek az ebédlőbe kiürítem a kabátom tartalmát, és a helyére rakom azt.

Leülök az asztalhoz, majd véletlenszerűen kiválasztok egyet, és kibontom. A lélegzetem is eláll attól amit olvasok

" Ne szólj senkinek, vagy ők is kapnak egy levelet... a véreddel írva"

Tehát Alant megfenyegette valaki és ezért nem szólt. Megfogok egy újabb papírt és azt is kibontom.

"3 NAP" Ez meg mit jelentsen?

Újabbért nyúlok, és azt is
megnézem.

"Remélem nem félsz a sötétben"
Tovább bontogatok, hátha összerakódik a kirakó a fejemben.

"Elbúcsúztál mindenkitől?"
"2nap"
"Holnap találkozunk"
"Változott a terv. Este 9. Szokásos hely. Ma. Várlak"

És még jó pár fenyegetésnek tűnő levelet is találok ezek mellett. Nem tudom mit gondoljak, egyszerűen nem áll össze a kép. Az már biztos, hogy megfenyegették, de az, hogy ki mikor és miért, az már kérdéses.

Kiterítem a lapokat egymás mellé, ahogyan érkezhettek. Az biztos, hogy a napok hogyan jöttek, de a többi? Sóhajtok egyet, és besétálok a szobámba, egy dobozért, ami mindig is üresen állt, de most legalább hasznát veszem.

Visszamegyek, majd egy mozdulattal belesöprök mindent az asztalról, és a dobozra vissza rakva a tetejét felrakom a polc tetejére. Sóhajtok, majd elmegyek fürdeni, erre van most szükségem, egy hideg zuhanyra, ahol gondolkodhatok.

Csak remélni tudom, hogy nincs nagy baja.