Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

ӜEpilógusӜ

6 évvel később

-Jó reggelt! -ölelem át hátulról a konyhatündéremet. Fejemet álmosan fúrom a vállába.

-Jó reggelt! -fordul meg, letéve a kezében lévő serpenyőt.

Felemelem a fejem, majd adok egy csókot a szájára. Átkarolja a nyakam, úgy viszonozva a tettemet

-Na, menjél a dolgodra-kacsint rám elengedve. Megforgatom a szemem és utoljára belemarkolok a fenekébe, mire felsikkant.

-Igenis-kacsintok rá.

Megfordulva elindulok a nappali felé, melynek másik felén alszik a másik szerelmem.

Benyitok a sötét szobába, ahol Natasha alszik.

-Kicsim,ébresztő-kapcsolom fel a villanyt.

Morcosan elfordul, fejére húzva a takarót. Vigyorogva lépek mellé, mire felpillant rám.

-Itt van Alan bácsi-simogatom meg a haját. A név hallatán felkapja a fejét és nyútózkodva kéri, hogy vegyem fel.

-Al-gügyögi.

Velkapom és kiviszem Alanhez.

-Hát szia-jön oda hozzánk, rögtön át is véve a kezemben lévő csöpséget.

Olyan édesek, ahogyan ölelik egymást, ahogy mosolyognak egymásra. Esküszöm még hasonlítanak is.

-Odaadjuk apádnak a reggelit-mondja Alan, majd megpuszilja a kicsi fejét. Leülök a kanapéra és onnan nézek utánnuk

Nem akartunk gyereket, de ahoz képest, hogy majdnem szétment miatta a kapcsolatunk, nagyon jól megvagyunk és leszünk is egy darabig. Hiába lesz neki mindig is egy apja és egy nagybátja mi mindig is megleszünk egymás melett hármasban.

-Tessék-teszik le elém a tányért-elviszem fürdeni -mosolyog.

-Rendben. Gyere adj apának egy puszit-csücsörítek felé.

-Nem-fordul el.

-Te kis huncut-csapom meg a fenekét, mire elneveti magát.

Alan megvonja a vállát, majd elfordulva beviszi a fürdőbe.

Eldőlök a matracon és behunyva a szemem élvezem az életet.

Ők jelentik nekem a legtöbbet.
Natasha a kislányom és Alan a szerelmem.

Ők nekem a mindenem. És nem veszíthetem előket soha. Nem hagyom.