Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ30Ӝ

Elönt a harag, ahogy meglátom.

-Mit tettél?!- üvöltök rá.

-Én semmit-mondja vállat vonva- csak elmondtam a mentősöknek, hogy vannak bizonyos problémáid itt bent- kopogtatja meg a fejét-meghogy ne foglalkozzanak veled.

-Mi?- fújom- Mi?!- kiáltok rá közelebb lépve hozzá.

-Hallottad- komolyodik el- Betartom az ígéretem- a fülemhez hajol és úgy folytatja- és ez még csak a kezdet- sétál el.

Megdermedve állok az úton, kezeim remegnek az indulattól.
Utána fordulok, de már nem látom sehol.

Idegesen beletúrok a hajamba és összeborzolom azt.

Pár perc múlva megfordulok és rohanni kezdek a kórház felé. A szél csípi a szemem, könnyeket csalva belé.

Engedjenek be hozzá, kérlek- fohászkodom, de nem hiszem, hogy ennyi elég lesz. Ha a mentősök elmondták az orvosoknak is amit James mondott, nincs esélyem.

Lihegve érkezek meg az épületbe rögtön a portára szaladva.

-Alan Coxot keresem,az előbb hozták be- lihegem a nőnek.

-Második emelet, 567-es ajtó- mondja, fel sem nézve a papírokból.

Elmotyogok egy halk köszönömöt, de már rohanok is fel a lépcsőn.

A lépcsősor mintha soha nem akarna felérni a megfelelő emeletre kanyarog tovább.

Mire felérek az aggodalom és a félelem lesz úrrá rajtam. Aggódom Alan miatt, hogy valami komolyabb baja lett, és félek, hogy talán nem láthatom.

Szemeimmel pásztázom az ajtókat keresve a megfelelő szobát.

Megtalálom az 567-es számú ajtót és halkan bekopogok rajta.

Pillanatok alatt nyílik az ajtó és egy fiatal nő lép ki rajta.

-Miben segíthetek?- kérdezi.

-Alan Coxot keresem- mondom- Jason Gray vagyok a- itt elakad a szavam, mit mondjak? Barátja? Családtag?- a lakótársa-mondom ki végül.

-Egy kicsit tessék várni- mondja, majd becsukja az ajtót.

Hátratolatva ülök le a legközelebbi székre, végig az ajtót figyelve.

Hogyan vágta meg magát? Egyáltalán mi történt, hogy Jamesnek is köze volt hozzá? Amikor felértem nem volt ott senki.

Térdemre könyökölve hajtom a fejem a tenyerembe.

Ha bejutok meg fogom kérdezni mi történt- gondolkodok.

Hallom ahogy nyitódik az ajtó így felkapom a fejem. Egy orvos lép ki rajta mögötte két nővérrel.

Felállok és a fickó elé állok, aki meglepetten néz rám.

-Segíthetek?- mér végig.

-Jason Gray vagyok, Alan hozzátartozója- nyújtok neki kezet.

-Ó, igen.- mondja meglepetten- Üdvözlöm.- rázza meg a kezem.

- Jól van? - kérdezem.

-Csak felületi a sérülés, hamar be fog gyógyulni- mondja- lefolyik az infúzió és hazamehet.

-Az mennyi idő? - kérdezem

-Nagyjából öt óra- néz le a papírjaira- De ha most megbocsájt- kér utat, amit meg is adok neki.

Benyitok a szobába, ahol Alan fekszik a legbelső ágyon, karjából pedig egy cső áll ki. Mellé sétálok odahúzva egy széket, leülök rá.