Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ22Ӝ

A telefonomat nyomkodom, mikor mozgolódást hallok meg a szoba felől.

Alan sétál ki az ajtón édesen kócos hajjal. Elmosolyodom, ahogy rám néz.

-Éhes vagy?- kérdezem, mire bólint.

Felállok a kanapéról és beinvitálom a konyhába. Leül az asztalhoz és fejét az falapra hajtja.

-Tessék, egyél- rakom elé a tányért, amit megraktam kajával.

Kezébe veszi a villát és elkezd lassan eszegetni.

-Ízlik?- kérdezem

-Nagyon finom, köszönöm.

-Nem tesz semmit- mondom mosolyogva miközben leülök vele szembe.

-Szeretnék pár dolgot kérdezi- mondja miután befejezte az ételt.

-Rendben, hajrá- dőlök hátra.

-Milyen kapcsolatban vagyunk?

-Ezt hogy érted?- kérdezek vissza meglepődve

-Mielőtt elveszítettem az emlékeimet- motyogja- milyen kapcsolat volt közöttünk?

Nyelek egyet. Erre még én sem tudom a választ.

-Barátok voltunk, nagyon jó barátok-mondom bizonytalanul.

-És, hogy-hogy nálad kell laknom?- kérdezi az asztalt pásztázva.

Ez az a kérdés, amit nem akart még megválaszolni. Nem tudom kit fog reagálni, ha elmondom neki, hogy meghaltak a szülei, de úgy tűnik nincs más választásom.

- A szüleid meghaltak, ezért nem tudsz hozzájuk menni.- ránézek.

Az asztalt nézi nagyra nyílt szemekkel. Látom ahogy a könnycseppek végig folynak az arcán. Felállok és mellé sietek. Magam felé fordítom és szorosan átölelem.

A vállamra ejti a fejét és úgy zokog fel.

Nagyon ismerős jelenet, bár ő ezt nem érezheti. Nekem is elszorul a torkom, ahogy hallgatom az ő sírását.

-Semmi baj- simogatom a hátát- nincs semmi baj

A sírása lassan abbamard. Kezeim közé veszem a könnyáztatta arcát.

-Menjünk be a szobádba, biztos fáradt vagy. - nyúlok a lába alá, hogy felkapjam.

Most nem ellenkezik, hanem a szemét lehunyva fejét a mellkasomnak hajtja.

Lábammal kinyitom a szobája ajtaját ,leteszem az ágyra és betakarom.

A haját simogatva várom, hogy elaludjon.

Mikor már egyenletesen lélegzik felkelek az ágya mellől és kimegyek a konyhába.

Fel akarom vidítani. Nem akadtam megsiratni ennyire. Elrakom a tányérokat a mosogatóba és bemegyek fürdeni.

Alan majd max megfürdik holnap reggel- gondolom

Amíg a víz folyik a hátamon azon gondolok, hogy hogyan tehetném jóvá neki.

Tudom, hogy nem én tehetek róla, de akkor is bánt. Kiszállok a zuhany alól és felveszek egy alsót.

Befekszek az ágyamra és bámulom a plafont.

Oldalra fordítom a fejemet és kezembe veszem a képünket.

És ekkor bevillan. A képünk az állatkertben készült négy éve.

A szülei elvittek mindkettőnket a szülinapomon. Lehet, hogy ő nem fog emlékezni rá, de nekem az volt életem legjobb napja.

Behunyom a szemem és valószínűleg elalszok, mert amikor felnézek már reggel van.