Melletted...Örökké -Befejezett- JAVÍTÁS ALATT

Ӝ31Ӝ

Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy máma találkoznom kell az anyámmal. Semmi kedvem nincs bemenni a régi otthonomba, túl sok a rossz emlék.

Amikor elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, arra számítottam, hogy megértenek, elfogadnak, de ezek helyett csak a szidást kaptam. Selejtnek neveztek, kitagadtak, most mégis kellenék nekik? Nem hiszem.

Felülök az ágyon és megdörzsölöm a szemem. Halk kopogást hallok az ablak felől így arra fordítom a fejem. Szakad az eső kint. Sóhajtok egyet, majd lerúgva magamról a takarót felállok és elindulok készülődni.
Ez nem az én napom.

Beállok a tükör elé, hogy elvégezzem a szokásos teendőimet. Beállítom a hajam és felkapok magamra egy fekete farmert valamint egy fehér, mintás pólót.

Kisétálok a konyhába, ahol egy üzenet vár az asztalon.

"Ellena elém jött, majd a suliban találkozunk- Alan"- áll a lapon.

Elment nélkülem? Most komolyan?- szusszanok egyet magamban.

Csinálok reggelit és a táskámat felkapva elindulok én is Alan után.

Az esernyőt elvitte, így kénytelen vagyok bőrig ázni, amíg az iskoláig érek.

Belépve megrázom fejem, majd a pulcsimmal kezdem törölgetni, hogy valamennyire azért megszáradjon.

A szekrényemnél bepakolom a könyveimet a táskámba, de már indulok is tovább.

Az aulába megpillantom őt, ahogy Ellenával eszik valamit és közben nevetnek valamin.

Melléjük sétálok, de észre sem vesznek.

-Alan- szólok neki, mire felém kapja a fejét- Máma nem megyek haza suli után, dolgom van- mondom, majd elsétálok.

Elindulok a terem felé és a lehető legfeltűnésmentesebben próbálom elérni a helyem.

Leülök és csak bámulok ki a fejemből, mikor valaki megáll mellettem. Nem kellek felnézni, innen is tudom ki az.

-Nem gondolod, hogy vigyáznod kéne rá?- kérdezi gúnyosan- végén még valami baja lesz.

-Ellenával van- nézek fel rá egy pillanatra- nem hiszem, hogy tudnál neki ártani.

-Persze, persze- mondja- majd meglátjuk- sétálna el, de megállítom.

-Mivel vágta meg magát?- nézek rá dühösen.

-Ó, hogy az- mosolyodik el aljasan- csak egy kiélezett borotvapenge, semmi több- von vállat- nagyobbat kellett volna vágnia, de így is jó volt.

- Ajánlom, hogy szállj le róla.

-Ez még csak a kezdet volt, ne aggódj, egy darabig nem fogok leszállni róla.

Tovább áll, de én még mindig bámulok a semmibe.

Mit ártott neki Alan? Mi köze van hozzá, azon kívül, hogy ő bántotta?

Megvakarom a fejem, tanácstalan vagyok. Lehet tényleg nem kéne egyedül hagynom.

Felállok, hogy megkeressem, de becsöngetnek. Idegesen visszaülök a székre, mire mögöttem gúnyos nevetést hallok.

-Nem jött össze- mondja fülembe.

Késztetést érzek rá, hogy leüssem, de szerencsére belép a tanár.
Lehajtom a fejem a falapra és behunyom a szemem.

Valószínűleg elalszok, mert amikor felkelek megszólal a csengő és mindenki a cuccával együtt kimegy az ajtón.