You didn't see that coming

5%

-Mi a baj Darcy? Egyébként értékelem a humorod.- állt elém  Tony, a már tiszta haját egy törülközővel szárítgatta.
-Innom kell,most!- viharoztam le a tetőről. Hátam mögött buzgón követett Pietro, de per pillanat pipa voltam és tudtam, ha nem iszok valami erőset, valami forgalmas helyen, akkor hátra fordulok és behúzok neki egy olyat, hogy maga Lucifer jön fel hozzám, hogy lepacsizzunk.
- Bár munkaidő van, de támogatom az ötletet.  Van az egyik fiókban némi dugi pia.
Hitetlenkedve néztem rá.
-Na jó.-forgatta meg a szemeit.- Nem egy fiókban van alkohol.
-Köszönöm a meghívást, de elkérezkedni jöttem.
-Ó, hát , rendben, elmondod mi miatt szeretnél elmenni?
-Gyorstüzelő.-biccentettem felé.
-Mit csinált?
-Majd ő elmondja, de én léptem, holnap találkozunk.
-Daisy! Ne már!- kiabált utánnam a szőke srác.
                               %%%
A legközelebbi romkocsmába ültem be és kértem egy  feles vodkát. Maga a helynek áporodott szaga volt, fűszerezve egy kis alkoholos poshadt bűzzel. Míg a pultnál ültem igyekeztem lenyugtatni a még mindig háborgó szívemet. Az a mocsok már a második szemüvegemet törte el. Hihetetlen, és dühítő. Meghúztam az italomat,újabb kört akartam kérni, de egy férfi vágódott be hozzám. Végig néztem rajta. Tipikus megkapok mindenkit szépfiú. Horkantva kaptam el a tekintetem róla.
-Meghívhatlak egy italra?
-Te tényleg azt hiszed,hogy ilyen hosszú lesz ez a kapcsolat?-kérdeztem morogva. A férfi válaszul csak kikérte számunkra a nedűt. Ekkor ajtócsapódás hallatszódott,amit hangos nevetés követett. Hátra fordultam és mérgelődve vettem észre, hogy a Maximoff ikrek léptek be rajta. Frusztráltan fordultam vissza a pulthoz.
-Hát ez remek.- ragadtam meg az italomat,ami talán whiskey lehetett az ízéből ítélve. A férfi felnevetett, bár nem értettem min. Talán azt hihette, hogy a kettőnk helyzetére értettem korábbi mondatomat.
-Vicces vagy. Ian vagyok.
-Én meg fáradt.-feleltem vissza kapásból. Válaszul újabb nevetéssel jutalmazott.
-Ez érdekes, ha ilyen dögösen nézel ki fáradtan, akkor hogy nézhetsz ki mikor kipihent vagy?
Erre a mondatára pironkodva néztem rá. Ezt még így sose mondták, ilyen..nyíltan. S bár jól esett az egómnak a férfi nem volt az esetem. Fejete haja rendezetten állt,az ing amit viselt egyetlen egy ráncot sem hordozott, a cipője gondosan megvolt takarítva, és az egész teret az ő kölnijének az illata lengte be. A fizetésemet tettem volna rá, hogy egész délután az estére készült, akcióra számítva.
- Nos, hiába tepersz szépfiú ma nem lesz hancúr, legalább is nem velem.
-És okos is vagy.-csettintett egyet.
Hitetlenkedve ráztam meg a fejem. Nem érti a szépszót, gondoltam magamban. Hátra révedt a tekintetem kínomban, így észrevehettem, hogy Pietro minket néz és egész jól mulat rajtunk, míg a húga csacsog neki.
-Na jó ebből elég.-csaptam a tenyerem a pultra.-Tudod hosszú napom volt, nem akartam semmi mást, mint egyedül, csendben, nyugodtan begurítani egy, két, akár három felest. De nem, ez is túl nagy kérés.-dörzsöltem meg a homlokom.- Szóval au revoir.
Felálltam a székből, összepakoltam a táskám és menni készültem, de ő csak nem akarta annyiban hagyni.
-Szeretnélek majd felhívni, megadod a számod?
-Benne van a telefon könyvben.
-De hát nem tudom a neved.
-Az is benne van.
A férfi lesokolódva ült előttem, ekkor hallottam meg Pietro hangos, öblös nevetését. Rá emeltem tekintetem. Az orrnyergét fogta nevetés közben. Próbált lehiggadni, de nem ment neki. Wanda odaütött neki, szegény azt hihette hogy rajta nevet. De én tudtam, hogy rajtam és a szerencsétlen helyzetemen mulat olyan jól. Itt jött el a pillanat, hogy lelépjek döntöttem el magamban. A kocsma ajtaján készültem kilépni,amikor valaki megfogta a vállamat. Ezt nem hiszem el. Mély levegőt vettem, és megfordultam.