You didn't see that coming

99%

Három hét telt el. Mintha egy másik élet kezdődött volna. Pietro felébredt közvetlen azután,hogy elhagytam a tudatát. Ekkor lélegzett fel mindenki igazán. Azon az estén nagy partit rendezett Tony gőzkieresztés képpen. A nyugalom úgy szállt a Torony lakóira,mint veréb a fészkébe.Előkerült Tony vitrinjéből a whiskey és mehetett az ünneplés. Éljeneztünk mindent. Az életet, a győzelmet és a kudarcokat is egyaránt. Pietroval nem sokat beszélgettünk de valahogy az egész est folyamán nem bírtuk ki,hogy ne érintkezzünk. Apró simogatások voltak ezek,amiket lopott pillanatokban szereztünk be. A boldogságom már egy egész univerzumot betöltött volna. Azon az estén éreztem,hogy egy család vagyunk. Késő éjszaka ért véget a buli,talán már pirkadt is,de minket nem zavart a szélvész seggfejjel. Azon az estén újra együtt voltunk. Testileg és lelkileg összekapcsolódtunk. Nem kellettek szavak. Nem volt szükség arra,hogy újra át beszéljük kettőnk kapcsolatát. Némán megegyeztünk. Mostantól egy pár vagyunk.
Telt az idő s a milliárdos zseni meglepett mindenkit egy bahamáki vakációval. Az izgalom a hely iránt mindenkibe újult energiát töltött. Azokon a napokon nem voltak hősök csak nyaraló emberek. Rá kellett jönnöm arra,hogy a csapat amibe már én is beletartozok egész jó kis társaság volt. Napozás a tengerparton,koktélozás a szálloda bárpultnál,esti séták,sütögetések. Ezek olyan emberi dolgok voltak,hogy mindenki egy kicsit elfelejtette kik is vagyunk mi. Időközben Wanda elárulta félve őrzött titkát Pietronak. Maximoff a kapcsolatukat nem nézte jó szemmel,de húga előtt nyugalmat erőltetett magára. Víziót kerülte,ahogy tudta. Ízig vérig biztos volt benne,hogy ha beszélnének megfenyegetné,s nem akart ő lenni a csúnya gonosz bátyó.
Pénteki napot töltöttünk. A nap lemenőben volt s csodálatos látképet nyújtott a partról. Pietróval sétálni indultunk kéz a kézben. Nyugalom és csend övezte kapcsolatunkat persze adódtak alkalmak,amikor csipkelődtünk,de sosem álltunk bele komolyabb vitákba. Felfogtuk egymás jelentőségét,s nagy becsben tartottuk ezt a képlékeny kapcsolatot.
-De én ezt nem értem!-akadt ki nagy sokára a férfi. Hát eddig tudta magában tartani elképedését. Elmosolyodtam. Majd lefékeztem s megálltam vele szemben.
-Nem kell megértened. Wanda és Vízió szeretik egymás pont.Neked csak el kell fogadnod és támogatnod kell a húgodat.
-De mi van ha megbántja? Ha nem úgy alakul..
-Akkor betöltöd a testvér szerepet s átsegíted ezen.
-De ők...HOGY!?-kiáltott fel megrökönyödve. Olyan volt,mint egy kisfiú,aki először látja,hogy a szülők meg csókolják egymást.
-Figyelj.-fogtam meg mosolyogva az arcát.-Minket sem értenek. Higgy nekem. De elfogadják. Mert egy család vagyunk. Nem láttad még a fura nézésüket?
-Engem folyton furán néznek. Clint,hogy fogadhatja el?-tért vissza a témára.
-Nézd..Vízió jó"ember" vagyis lélek.
-Intelligencia.
-Rasszista.-ütöm meg nevetve a mellkasát. -Ne aggódj. Meglesznek. Ahogy mi is megvagyunk.
Pietro látszólag elengedte egy időre a témát,mert szemei felcsillantak.
-Ha már szóba kerültünk.-ragadta meg mosolyogva a derekam.-Mondanom kell valamit.Ez most az én köröm.
Szemeimet összehúzva néztem fel rá.
-A te köröd?
-Tudod mindent felváltva csinálunk. Egyszer te haldokolsz s én mentelek meg. Máskor viszont én vagyok bajban s te mentesz meg.
-Miközben haldoklok.-vágtam közbe s felhívó figyelemmel felemeltem közénk a mutató ujjamat. Pietro reakciója laza volt. Lehajolt s lágy csókolt lehelt ujjamra.
-Na igen. De kanyarodjunk vissza. Egyszer te vallasz szerelmet,máskor én szónoklok. Ez most az én köröm.-nézett rám.
-ÚRISTEN!-kiáltottam fel túljátszva magam.Kezeimet a szám elé raktam s ingatni kezdtem a fejem.-Pietro Maximoff az iskola leghelyesebb fiúja épp szerelmet fog vallani nekem.-hápítoztam továbbra is.
-Darcy....szeretem a humorod de ez most komoly. Szóval...
-Most jön?Ez már az?-hecceltem továbbra is.
-Na figyelj.-köszörülte meg a torkát.
-Egészb életemben el voltam veszve. Kerestem,kutattam de soha sem találtam. Egész életemben vártam egy legjobb barátra de annál mégis többre, kerestem azt a személyt,aki mindennél jobban ismer mégis hisz bennem mikor más nem. Vártam. Vártam,hogy előkerüljön az,aki inspirál engem s aki jobb emberré tesz. Addig vártam míg egy nap már nem vártam. Tudod miért nem? Mert azon a napon többé nem kellett várnom. Fel löktem egy lányt. Ezzel kezdődött,s akkor már tudtam,hogy megérkeztem s nem megyek sehova mellőle.
-Pi..
-Még nem fejeztem be.Ez a könyvünk vége. De én azt kérem hogy írjunk még egyet. Darcy Lewis lennél...
-Leszek a feleséged.-vágtam azonnal rá.
-Woa woa!-kiáltotta el magát.-Én csak azt akartan megkérdezni hogy leszel-e az egyik főszereplő?-nézett rám huncut vigyorral.Felnevettem.
-Fogd be és csókolj már meg.-húztam magamhoz hévvel,hogy lepecsételjük az egyezményünket.
Folytattuk sétánkat viszont Pietro csendes volt.
-Mi az?-kérdeztem.
-Csak azon gondolkodok hogy mi lett volna ha Tracyvel maradok. Mrs. Tracy Maximoff.
Szerinted nem jobban hangzik mint a Mrs. Darcy Maximoff?
Mondata után megálltam s csendben meredtem rá.
-Na meg állj csak!-kiáltottam fel,mire Pietro futásnak eredt én pedig utánna.